Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Páskándi Géza: Lélekharang - dráma, második befejező rész
KAPITÁNY: A legteljesebb mértékben, felség. Ha ugyanis Libényiért a -népet is büntetjük, úgy Libényit — akarva-aka- ratian — kinevezzük a képviselőjének. CSÁSZÁR: Ez szofisztika! KAPITÁNY: Meglehet, felség, sőt bizonyos, hagy az ... ennek ellenére muszáj elmondanom. Felséged először arra -kért: azt tudjuk meg, mii-féle körök álltak mögötte? Én úgy -gondoltam, minél -több ember áll -mögötte, az ügybe annál i-nikább belekeveredik minden párt és réteg. Akkoir viszont könnyen az -lelhet a -látszat, mintha egy nép néma vagy félig néma akarata küldte volna merénylőjét Becsbe. Márpedig a mi nézetünk most — tudtommal — -más: az, hogy -maroknyi hatalom- éhes úr kívánta kiszakítani Magyarh-on t a -birodalomból, de a nép maga, a lelke mélyén végig császár,hű maradt. És ezt én -nagyon is elfogadható, sőt humánus gondolatmenetnek tartom. CSÁSZÁR: Lenyűgöző gondolatmenet! És miért -tartja humánusnak? KAPITÁNY: Mert nem kényszeríti -a császárt, hogy -a népen vagy a kisebb vétkeseken torolja meg azt, aimi-t csakis a vezetőkön szabad. 1-gy esetleg megesor- bíta-nánk saját népszerűségünket a magyar alattvalók körében. CSÁSZÁR: Hogy csorbíthatjuk meg azt, ami sose volt?! (Csend.) KAPITÁNY: Ha így volna is, bár érzek némi 'kételyt, -mégha így volna is —, nem hinném, hogy üdvös volna ezt -beismernünk. CSÁSZÁR: Dehogy akarom én beismerni! Minél jobban szeret a nép —, annál jobban lesújthatok ama bizonyos urakra. KAPITÁNY: Rájuk -igen, felség, de a megtorlások most a Makk József-, Nősz- lopy Gáspár-féle erdélyi és dunántúli mozgalmak után szélesebb körök felé is elindulhatnak. S ez veszélyes -lehet. Temérdek személyes bosszúra is alkalmat adhatunk. CSÁSZÁR: Attól függ, hogy az emberek személyes bosszújánák iránya mennyire esi-k egybe céljainkkal. (Kis csend.) KAPITÁNY (mintha nem hallotta volna): Szóval éppen, mert Libényi az alsóbb népből -való, vigyáznunk kell, nehogy az -a llátszat legyen, mintha tette valamiféle néphangulatot fejezne ki. CSÁSZÁR (félre akarja vinni, nem akarja érteni): Azt hiszi, -nékem rangon aluli, hogy épp egy szabólegény emelt rám konyhakést? A merénylők rangját éppen kivételes elszántságuk adja. Nem, ez nem a -született, ez másfajta nemesség. Az -elszánt, a merénylő léleké ... Szóval, ha az alacsonyabb lázadókat is példásan büntetjük, attól még fenntarthatjuk azt a látszatot, hogy a -magyart mi általában és álapjában császárhű nemzetnek tartjuk ... Mi -legalábbis lann-ak -látjuk őket,. EZREDES: És akarjuk látni, felség. (Jónak látta végre beleszólni.) CSÁSZÁR: -Mit -kíván ezzel mondani? EZREDES: Néha vágyainkról hisszük, hogy a kezünkben vannak. CSÁSZÁR: Most nincs érzékem a költői beszédhez. EZREDES: Mélyen igaza van, felség. De ha Libényit magányos és furcsa merénylőnek tüntetjük fel, úgy -a nép -hálás lesz, hogy a -közösséget bajba nem keverjük. CSÁSZÁR: Nem véletlen, hogy idejött a magyar küldöttség, nékem jó egészséget kívánni (gúny), hogy boldogságát fejezze ki, amiér épen -láíhat viszont... Akinek nincs köze e -merénylethez — -az nem jön gratulál/ni! „Pü, pü, -nem ér a nevem! Semmi -közünk hozzá!” Ezt akarták tudomásomra hozni. Mit szól, -kapitány? KAPITÁ-NY (mint aki nem hallotta az iméntieket): Úgy gondolom, ez áll arra is, ha azt bizonyítjuk, hogy Lóibény-i őrült volt. . . Így is hálás 1-esz a nép, mert a nép mindig -is józannak, épeszűnek tartotta magát... És -az őrületben éppúgy nincs rang, -illetve más a rang, mint felséged mondta a merénylőről ... az őrületben nincs császár és szabó . . . CSÁSZÁR: Az őrület valóban egyfajta demokrácia, mely rangot nem ismer . . . De -ahogy mondani szoktam: én meg akarom fenyiteni a hazafias szabósegédeket, uraim! (Csend.) KAPITÁNY: Bűvös -kör ez, felség. Ha a -népet magát -büntetjük, -azt -áruljuk el, nem bizun-k többé benne, így viszont beismerjük: nagy -szakadás van Bécs és Pest-Buda -között. CSÁSZÁR: De így -még mindig mondhatjuk, -hogy a jószándékú népet néhány ha- taloméhes főúr és polgár rángatta a bajba, -az irigy és nagyravágyó kisebbség, a 316
