Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Cukor György: Egy enteriőr súlya, Hit, Húsvét (versek)
Hit Nekünk savanyú bor és cigaretta az október vége. Akár odafömn: udvarunk, kertünk. A cserepekben marék diólevél. És küszködünk a redves tűzifával, lassan, mintha fáradt cinegék fűrészelnének egy falvédőn, a kegyelem süket konyhafalán. Kegyetlen ítéletünk a tüskön, a fejszeélen is giccses angyal röpdös bolyhosan s elolvad a levegőre írt, fényplazmás félkörökön a hánytató 'hidegben. így cirkuszolumk egy végleg ránk lakatolt optika látszatai közt, elhajolunk a deszkarésen átlökött fény elől, hogy a trombitaszóra sértetlenül léphessünk elő. És komikusán fűrészeljük tovább a tömör semmit. Pora szilámkos hideg, mint az Űr zagyva szózata az üres ólból, ha bűntudatába bűnhődésünkre okot keres. Ennyi a kegyelem. Pihenjünk most, apám. Nehéz itt a föld alatt, nem tudok segíteni. A halál fényudvarában pihenjünk, igyunk. Húsvét A háromkirályok locsogása már rigó-prédikációba véve, holt nyelv példamondatai a világosan kavargó ég alatt. Meleg a húsvéti szél, beleköltözött minden meleg napunk az ablakon kitóduló szalmazsákszaggal, mint elmúltávai- emberibb pánikkal, meleg. De látnivaló, hogy kapuoszlop a küszöbre dőlt, és ázott irkalapból papírcsuklya a rózsatövön, korán jöttünk vagy elköltöztek már — locsognak a háromkirályok —, mert a fülledt zsoltárból isenki, egy eltékozolt, részeg patkány, egyetlen édeskés tavaszi seb, senki sem bújik elő. Senki. Csak a ház fülzúgását hallani, amint az ócska tükrön a fáradt vidéki idő gyalukései forognak. Nyitott borotva nyelvén hallgat a kemény retesz, mint a magába feledkezett megváltás, ígéretesen tokba téve.
