Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Mojzer Miklós: 15-20. századi remekművek Thyssen-Bornemisza báró gyűjteményéből
MOJZER MIKLÖS 15-20. századi remekművek Thyssen-Bornemisza báró gyűjteményéből KIÁLLÍTÁS A SZOMBATHELYI KÉPTÁRBAN, 1985. DECEMBER 14. — 1986. FEBRUÁR 22. Thyssen-Bornemisza báró — bár igazán akart — végül is mégsem tudott eljönni kiállításának megnyitójára, mert hirtelen megbetegedett. Ez szinte az utolsó pillanat- ban derült ki egy telefon-jelentésből. Két magyar rókana szerencsére jelen volt: Welsburg Gyöngyné Budapestről, és Gloria von Berg Bécsiből. Ők képviselték tehát a műgyűjtőt az előzetes és utólagos fogadáson. A vendéglátók és a rokonok remekül feltalálták magukat. (A díszebéden, amely kedves és közvetlen hangulatú volt, a korosabb hölgy, aki budai nyugdíjas, az aperitif után a helyzet magaslatán megemlítette, hogy némi nosztalgiával emlékszik vissza az ötvenes évekre, amikor a főváros utcáit járta éjjel egy locsolókocsi kormányánál: ifjabb és igen megnyerő megjelenésű rokona ugyanakkor emlékeztette, hogy e passzióját közvetlenül malterhordói buz- gósága előzte meg. Az asztalnál ülők nyugtázták a fejlődést.) A megnyitóról való távolmaradást sajnálhatta a báró (meg is tette levelekben), mert nagyszámú volt a közönség, hitelesek a gesztusok, és jól muzsikált a magyar gregoriánokat előadó együttes. Minden a helyén volt, a képek iis: a rendező és a kép- tári kollégák jól dolgoztak. Ami Szombathelyt illeti, ez a város legutóbb 1912-ben adott otthont egy hasonló jellegű és jelentőségű kiállításnak. Az akkori „Vasvármegyei Mű- történeti Kiállításokon” szerepelt például a közönség előtt az idős Pieter Bruegel Keresztelő Szent János prédikációja című képe (a nagycsákányi Batthyány kastélyból; ma Budapesten van), a festő egyik főműve. Azóta a szombathelyi múzeum szép, de nem nagy, 20. századi magyar, főleg festménygyűjteményt mondhat magáénak — és egyedül az országban: nagyméretű, jól sikerült, modern képtárépületet. Az új Képtár igen jól (számos kölcsönműbői) összeállított, színvonalas, a magyar történeti avantgarde-ot bemutató kiállítással debütált. Két hónapig emellett a Thyssen-Bornemisza kiállítás olyan látvánnyal szolgált, amelyet érdemes volt akár a szomszédos osztrák vidékekről is meglátogatni. Ez meg is történt. A zárás előtt egy héttel a látogatók száma már meghaladta a 15 000-at. Ugyanebben az Időben a magyar „ellen- kiállítást” Nümberghen jó 25 000-en keresték fel. Luganóban négy hónap .alatt 70 000 belépő nézte meg a Thyssen-Bornemisza villában, a La Favoritéban szerepelt, ugyancsak 47 képből álló magyarországi kép-együttest. A téli holtszezon -és a vasi idegenforgalom ismeretében elégedettek leheltünk. A látogatóknak álaposatoban, sőt lelkesedéssel érdeklődő rétegét szemlélve, a képtári rendezvények sikerét tekintve pedig jóleső érzés, hogy Szombathelynek nemcsak képtárépítői vannak, hanem jó közönsége is van. (Budapesten ennél sokkal jobb idegenforgalmi időszakban a Thyssen-Bor- nemisza-bemutatót kb. 120—140 ezren tekintették meg.) Siker persze már az is, hogy ez a kiállítás egyáltalán eljutott Szombathelyre. A világ mai legnagyobb magángyűjteményéből válogatott kiállítások ugyanis olyan helyeken voltak láthatók, mint Moszkva, Leningrad, Kiev vagy Párizs, Washington. Tokió; a vasi megyeszékhely nem tartozik ezeknek a városoknak a kategóriájába. De úgy is nézhetjük, hogy Szombathely idegenforgalmi tekintetben előbb-utóbb hasonló 254
