Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Kovács István: Ryszard Kapuścinski: A sahinsah, Alexandru Ivasiuc: Előszoba, - Mars irgalma

Alexandru Ivasiuc: Előszoba Felelősségünk teljes tudatában kijelentjük, ahány műve magyarul Alexandru Ivasiucnak megjelent, mind érdemes az olvasásra. A Megvilágosodások és A hatalom árnyékában című regényeket akár ajánlott olvasmányul is javasolhatnánk, ha ez utób­bi fogalomnak hitele lenne. Térségünkben kevesen írtak oly művészi erővel, pszicho­lógiai beleérzéssel, filozófiai elemzőkészséggel egyén és ‘hatalom viszonyáról, a min­den áron való hatalombirtoklás erkölcsöt őrlő pokoli malmáról — (amelyet nem so­kan tudnak „megvilágosodásaik” révén leállítani) — a klikkharcok győzői és áldo­zatai őrlődésének jellemtorzító folyamatáról, mint ez a tragikus sorsú román író, aki­nek az 1977-es földrengés tett pontot kivételesnek ígérkező pályájára. A több — magyar, román, zsidó, ukrán, német — nyelvnek és kultúrának otthont biztosító Mánamaros bocsájtotta útjára a neve hangzásában ukrán ősöket sejtető, 1933-ban született Ivasiuoot. (Ö egyébként magyarul is megtanult, s több írásában utal magyar eleire, akikhez valamely ágon kapcsolódott.) Kelet-közép-európai író — a fogalom erkölcsöt és értéket jelentő értelmében — s mint ilyen .példaadó józanságá­val, tárgyilagosságával együtt mélységesen kötődött a román kultúrához, s anyanyel­vének legkülönfélébb rétegeit ritka természetességgel tudta gondolatai és pazar stí­lusa szolgálatába állítani. ' Hét regénye közül ezideig öt látott magyarul napvilágot. Időrendben éppen az elsőnek írott és (1967-ben) kiadott Előszoba jelent meg legutoljára, 1983-ban. Moder­nizált moralizáló levélregény? Esszéíüzérré bontható rendhagyó memoár? A hagyo­mányos és a kísérleti próza különféleképpen felfűtött, olykor csak hézagosán össze­álló szövegtöredéksi ? Talán érthető, hogy az anekdotizáló prózához hozzászokott ol­vasóközönség és kritikusgárda idegenkedve fogadta Ivasiuc bemutatkozását. Hiszen a huszonegynéhány évvel fiatalabb tanítványába szerelmes Ilea doktorral alig törté­nik valami. Annyi csupán, hogy határozatlanságában, félszegségéban vallomást tesz szerelmének. Írásban... A „levélpapíron” kirajzolódó életképeit azonban sohasem postázza neki. Így gondolatait, érzelmeit, múltját — életét — csak mi ismerhetjük meg. Ami a leginkább szembeszökő, az az, hogy Ilea mennyire határozatlan volt a tör­ténelmi események által diktált helyzetekben is. Önnön felmentésére szolgáló erkölcsi védbeszéd-e a gyilkolni és meghalni frontra utazó bajtársak babér- és gyászkoszo­rújával övezett orvos (magyarázata: „...én civil módra, gyakorlom majd mestersége­met, gyógyítani indultam, anélkül, hogy védekeznék s az általános zűrzavar közepette békésinek kell maradnom...”? Tettei tanúsítják, hogy nem marad békés, vakon tel­jesíti a neki imponáló Grigorescu ezredes parancsát: „A könnyű sebesülteket kötöz­ze be, hogy elálljon a vérzésük, és küldje vissza őket a harctérre. Nem kaptam pa­rancsot a visszavonulásra!” Ilea a harc, „az általános zűrzavar közepette” önigazolást se keres — (ez voltaképpen pozitívan árnyalja jellemét) —: „...tovább kötöztem a katonákat és a tisztéket, vigyázva, nehogy hátralküldjek egyet is, aki még képes ke­zében megtartani a puskát.” Ilea doktor bármennyire rokonszenves is, képtelen az erkölcsileg pontosan idő­zített lázadásra: cselekvésre. (Szerelmét is leírja.) Így önnön sorsának, életének esz­ményire tervezett épületében is csak az előszobázásra futja döntéseinek erejéből. A jelen hatalmas múltba-ékelődései, epizódszerű „kitérői” Ivasiuc (regényeinek jellemzői. A karakter-, és az esemény-építés sajátos módja ez nála. Csak ritkán té­veszti el az arányt és válik műve ezáltal bizonyos pontokon vontatottá. Ez az eseten­kénti vontatottság leginkább még az Előszobára jellemző. Ez azonban mit se ront megismerendő értékein. (Kriterion, 1983) 190

Next

/
Oldalképek
Tartalom