Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - P. Müller Péter: Megsokszorozódás és eggyé válás (Örkény István: Pisti a vérzivatarban)

nemcsak a magatartásokiként megjelenő figurák az ismétlődései, hanem — épp a központi kérdéskört tekintve — Rizi és a Szőke lány is, sőt — közvetve — a Mama és a Papa is. Tehát a dráma valamennyi világépítő alakja.

4. A megsokszorozódás egyik lehetséges értelmezése — amit a dráma Pisti sorsával kapcsolatban megerősít — az, hogy „az önsokszorosítás is funkcionálhat a halál elkerülésére szolgáló módszerként”. (Sebők Zoltán). Ez a stratégia arra irányul, hogy Pisti a darab folyamán megsokszorozódva, halálai ellenére is új>ra szülessen, és megsokszorozódásával létének állandóságát, örökkévalóságát fejezi ki. Azt, amit Szigethy Gábor így fogyalmaz meg: „az Istvánokat, a Hősöket, az Egy Embert el lehet tenni láb alól, de Pistit nem.” Ez az elpusztíthatatlansági stratégia azonban, mely a megsokszorozódáson alapul, igen 'komoly veszélyt is rejt magában amit Örkény hangsúlyoz a darab világában: ez pedig a teljes uniformizálódásban való feloldódás. Hiába mondja azt egyhelyütt Pisti, hogy „hiszen kettőnek lenni, az a szabadság!”, a dráma végső kimenetelében mégis az eggyé válás, az önmagára találás, a személyiségként való létezés jelenik meg megoldásként. Ez megszünteti a megsokszorozódást mint a magatartásmódokra és szerepekre 'történő széthullást, de egyúttal meg is őrzi mint személyiségként, azaz mindenoldalúan fejlett emberként való, létezést.

Ez utóbbi értelmezést erősítik Örkénynek a Pistihez fűzött Ikommentárjai. A darab 1979-es előszavában úgy foglalja össze á művet, hogy abban azt mutatja be, „ahogy Pisti (2. felvonás) egy apróhirdetés nyomán magára talál, és a négyből egy Pistivé válik”. Egy 1969-es (!) levelében pedig így ír a darab befejezéséről: „Pisti végre elérkezik oda, hogy nem kall több szerepet játszani, mert személyiségének kiteljesedését — életébap először — végre nem korlátozzák külső akadályok. Először •adatik meg neki, hogy szabad emberként megválaszthassa sorsát.” [Az én kiemeléseim.]

Ez a magára találás azonban kellőképpen ironikus, hiszen az eggyé válás előhívója, illetve lehetővé tevője egy apróhirdetés, ami éppen nem személyes, hanem teljességgel személytelen. A szöveg szerint is egy Pistit keresnek, és nem a Pistit keresik. Ez pedig azt jelenti, hogy bármelyik Pisti betöltheti ezt iá helyet, vagyis — egy újabb fordítás az értelmezésen — itt nemcsak a darab címszereplőjének önmagára találása válik lehetővé, hanem minden Pistié, azaz mindenkié, hiszen itt mindenki pisti. (Az apróhirdetés felbukkanása nem váratlan, mivel már egy korábbi jelenetben történt rá utalás. A Mama — a Szőke lány kérdésére — elmondja, hogy sosem látott fiát, a vákuum-Pistit hogyan várja: „Állandóan olvasom az apróhirdetéseket, hátha egy Pisti keresi az anyját. Időnként én is hirdetek: »Pisti, jelentkezz! Szerető anyád.«”)

5. Az eggyé válás és megsokszorozódás problémája túlmutat á magyar történe- • lemnek a dráma tárgyi tartalmát alkotó négy évtizedén, és valóságtartalmát tekintve általánosabb érvényű. Mindez természetesen nem érvényteleníti a mű magyar jellegét, de kibővíti jelentéskörét, és tágabb értelemben is hitelesíti a dráma világképét és utalásrendszerét. (Emellett érvényes marad a mű — egyéni és kollektív — életrajzként való magyarázata is, amit Örkény így fogalmaz meg: „Ez voltaképpen önéletrajzi mű, groteszken megírt önéletrajz, amely inkább közös élményeinkre, az együtt átélt döntő vagy megrázó fordulatokra, mint a maga életének valóságos eseményeire épült.”)

Az egyediségnek a megsokszorozódásban történő elvesztése ismereteim szerint először Kierkegaard-ban fogalmazódott meg, aki a fényképezés kapcsán a következőket írja 1854-ben: „A dagerrotípia jóvoltából mindenki elkészítteti arcképét — azelőtt csak a kiemelkedő személyek tehették meg ezt. Egyúttal azonban mindent elkövetünk, hogy valamennyiünk arca egyformán fessen — hogy aztán csak egyetlen arcképre legyen szükségünk.” Az a paradoxon, mely élettényként e művészeti probléma alapját alkotja, Sebők Zoltán megfogalmazásában abban áll, hölgy „csak értéket — individualitást — érdemes sokszorozni, de ami már megsokszorozódott, 'amiből több van, az elveszíti egyedi, individuális voltát.” A Pistiben ugyanennek a jelenségnek lehetünk szemtanúi: a darab 'kezdetén Pisti még 'rendelkezik az individualitás jegyeivel, íróként, kamaszként saját egyediségét hangsúlyozza. A mű folyamán azon187