Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Kompolthy Zsigmond: A rejtőzködő főmű (Néhány szempont Krúdy Boldogult úrfikoromban című regényének elemzéséhez)
nyelvén kezdett üvölteni, mintha meghábarodott volna.”14) Ez az üvöltés egy óriási és teljesen irreális tömeg j elenet, mondhatni haláltánc hívó jele (az író a „kísértet- tánc” kifejezést használja) — a téboly válik a vendéglő új gazdájává. („Az öreg pincér olyan némult nyelven kezdett beszólni, amelyet senki se értett.”15) A példátlan „skandál” a vendéglő pusztulásához vezet. Már a megformálás (haláltánc) nyilvánvalóvá tette a véget, ezért Krúdy minden indoklás nélkül, kopogósam írhatja le az utolsó mondatot: „Így múlt el a legjobb belvárosi kiskocsma.” Mindezek alapán már világosabb, hogy a Villásreggeli cselekményében, megoldásaiban, formaelveiben, kom- pozíciós eljárásaiban a nagyregény zseniális vázlata. Anekdotizmus, átszellemités^Jhkognitós eljárás, hamvatlástörtónet, haláltánc — ezek voltak kulcsszavatok, & ezek lesznek a regény elemzésének is az alapfogalmai. A regény előzményeinek másik vonulata, az Ulrik-movellók sora, már jóval bonyolultabb problémákat vet fel. Krúdy legnehezebben megítélhető (és a legkevésbé méltányolt, elemzett) műved közé tartoznak ezek a száraz bohóctréfák. Ha Krúdyt néha a magyar Proustniak nevezik (bizonyos fokiig indokoltan), akkor az Ulrik-szö- vegek alapján néhol megkockáztatnám a magyar Bedkett titulust. Ulrik azok közé a bukott ködilovagok közé tartozik, akik már kocsmába sem járnak, „őkekne” a Napraforgóból megismert Pástok démonától fosztott változata. A novellák légköre a magyar irodaiamban szokatlanul abszurd és morbid humorral van átszőve. Gyakran már úgy érezzük, hogy Utrifc és udvartartása voltaképpen nem is létezik, csaik valami kihűlt látomás, vagy darabos kísértet. (Ulrik úr egyszer valóban meghal, a Hogyan kell utazni? c. elbeszélésben, de aztán minden mennydörgés nélkül feltámad, és ijesztően képtelen beszélgetést folytat egy nyugalmazott állomási önökkel.) UiMk úr „egy régi udvarház utolsó gazdája”, annak történelmi gyökered, meghatározottsága nélkül. A történelem Ulrik úr gondolatvilágában (hasonlóan a Boldogult úrfikoromban szereplőinek szellemiségéhez) csak mint anekdota, útifcaland vagy találós kérdés létezik. (Ennek ellenére — és ez Krúdy művészetének egyik legmélyebb vonása —, a történelem, ha teljesen roncsolt, néha már az idiotizmusig elferdített formában, de mindig jelen van a szövegeikben. A történelem mint epikus romhalmaz — Krúdy egyik legnagyobb művészi eredménye.) Idézzük fel Uilrik úr és testvére, Uhui úr egyik levélváltását a Magyar betegség című elbeszélésiből: „Mit tenne miaga Kossuth Lajos helyén? — kérdezte egy papírcédulán Uhui iker- tesitvérét, amikor Kossuth Lajos Turániban nagybieteg volt. Az ikertestvér megfordította a cédulát és annak a hátára írta: — Piócákat rakatnék a hátamra, mert a pióca a rossz vért kiszívja. Uhui így válaszait: — Maga boldogtalan! A nemzeti ügyről van szó, nem a múló betegségről. Betegség nincs a világon, csak akkor, ha az ember maga akarja.”17 Ulrik úr története már nem hanyatlástörténet, sakkal inkább puszta vegetálástörténet. Háza, udvartartása, szolgálói mind csaik emlékei valaminek; létezése, dialógusai, magánbeszédei egy bukott király (Krúdy szavával: „szultán”) regnálásának puszta reprodukálása, lejátszása. Ez laz eljárás, a lejátszás, mély az egyik legalapvetőbb a modem irodalomban (a Godot úgy is felfogható, mint valaha eleven színházi cselekmények lejátszása), teszi oly nehezen befogadhatóvá, oly megfoghatatlanná ezeket a kései Krúdy-remekléséket. (Krúdy egy ízben szinte betű szerint előlegezi Beok- ettet. A has ezeregyéjszakája c. novellában „Flegmán” úgy utaztatja körbe egy kerekes sámlin Uirikot Magyarországon, mint Olov A játszma vége Hammját.) A lejátszás kanikrét magyar irodalmi előzményeikre is kiterjed. Ulnik vitái, nyűgös párbeszédei ápolójával, „Flegmámnál”, melyekben néhol az elmeosztály is fel- rémlik a befogadóban, a régi magyar vidéki feudális nagyurak és ,kengyeleik” vagy „hopmestereik” örökös huzakodását vagy „bölcs tanácskozását” idézik. Nagyon finom és nagyon kegyetlen paródia ez. (Annál inkább, mivel már az „eredeti” is valószínűleg bomirt volt.) A lejátszás gondolatköréhez tartozik, hogy az Ulrik-inovelilák és a késed nagy regények hősei mindannyian szerepfceretsők, és wan-ie vonzóbb lehetőség e ködlovagok 162
