Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Kompolthy Zsigmond: A rejtőzködő főmű (Néhány szempont Krúdy Boldogult úrfikoromban című regényének elemzéséhez)
Krúdy szerteágazó és hatalmas terjedelmű életművében meglehetősen egyedülálló jelenség, hogy egy nagy regény egész .problematikáját, motívumait, alakformálását, világszemléletét, dialógusteremtését stb. oly tisztán megfigyelhessük, mint a Boldogult úrfikoromban esetében. Ezt a nagy művet röv.idebb-hosszabb, remekmívű, lilletve megfoghatatlan értékű, kísérteties anyagú és minőségű novellák előzik meg, ölelik körül. Ezek egyrészt az ún. „gyamornovellák”, másrészt a fentebb kísértetiesnek nevezett „Uílrik-novellák”. A gyomonnovellákkal viszonylag egyszerű a helyzet, bár .ismételten le kell szögezni, hogy Krúdy művészetének egyik makacs félreismerése éppen ezekhez a művekhez kötődik. Tehát: a gasztronómiai érdeklődés, témaválasztás nem egy „dekadens”, dzse»traid érdeklődés eredménye, hanem egy tudatos művészi választásé. Krúdy a „has ezeregyéjszakájának” történeteiben egy süllyedő világ és életforma végső haláltusáját ábrázolja. A félreértés forrása egyrészt az, hogy Krúdy nem szociologikus-ítélkező, egyenes beszédben, hanem indirekt, állandóan reflektált (de minden pillanatban reflektálatlannak tetsző) formában temette el a „vendéglői osztályt”. A félreértés másik oka, hogy úgy látszik, valamiféle barbár életigenlést, elpusztíthatatlan vitális energiát látott Krúdy a csacsihasú urakok „nagy zabálásában”. Komiás Aladár írja ezzel kapcsolatban: „Érdemes volna egyszer megírni a magyar evés szellemtörténetét. Igen, szellemtörténetéit, mert a magyar, s főleg a (kálvinista magyar embernek az evés nemcsak táplálkozás, hanem öntudatlan pogány szertartás is, áldozás az egyedüli való érték előtt.”2 Am a húszas évekbeli Krúdy-ihősökből már kiveszett vagy csak kiüresedett, esetleg nosztalgikus formában él ez a pogány életöröm, vendég voltuk voltaképpen inkognito, olyan szerep, mely eltakarni hivatott személyiségük sivár otthontalanságát. Nagy általánosságban ennyi elég is .a „gyomornovellákrói”. Van azonban köztük egy, a JVillásreggeli, mely megdöbbentően közel áll a regényhez, ezért most részletesebben fogjuk elemezni. Ami első olvasásra szembetűnő: a novellának szinte egyáltalán nincs cselekménye, vagy ha van, az egyetlen rövid mondatban elmondható: valaki egy kisvendéglőben virslit rendel, ám az első harapás után egy emberi kisujjdarabkát talál az ételben. (Meg kell jegyezni: Krúdy egyik alapanekdotája ez, előfordul az egyik Utrik- novellában, A has ezeregyéjszakájában3; a Boldogult úrfikoromban pedig kétszer is4.) Miért volt olyan fontos Krúdynak ez az újsághír? Ügy vélem, azért, mert ezzel a történettel nyilvánvalóvá vált, hogy a vendéglő sem lehet többé asylum az úriemberek számára. Ugyaniakkor Krúdy egyedülálló művészete, az anekdota átszéllemítése, ebben a történetben agy egész világállapot felbomlását képes ábrázolni. Az anekdo- tizmus és az események átszellamítése — ez lesz a Boldogult úrfikoromban egyik alapvető formaelve. A kései Krúdy anekdatizmusát úgy jellemezném, hogy itt az .anek- dota az élet megítélésének módjávájvált, annák a magyar éltetnek a megítélésévé, melyet az anekdota jellemzett és „formáit meg” a legadekvátabban. A magyar anekdota egy olyan vagy réteg köznyelve, világlátása és nem utolsósorban bornírt legendáriuma, példatára, .és ezt a preformált életanyagot tette Krúdy nagyepikus víziója alapanyagává, egészen eredeti utalt teremtve a huszadik századi regény talán legnagyobb farmaprablematikájának megoldására, a hiányzó köznyelvi anyag és hang pótlására. Az anekdota volt az öreg Krúdy számára az a bizonyos „folytatható formai megoldás” (Lukács), amely lehetővé tette, hogy önmagával ábrázolja világát. Lássuk ezek után az eljárásokat! Az első mondat tökéletes introdukció, abszolút hangulatteremtő: „Kérek egy ájnspennert zaftban és egy krigula svecháti sört.”5 De jóval több is ennél: az .elferdített magyar-bécsi szavak a monarchia nyelvhasználatát idézik, és ez már-már hitvallásként is felfogható az éhes vendég részéről. A folytatásból („Éppen így szólott a vendég a méllettünk lévő asztalnál a ,Kell- nerhez’, mire .Barátom’ megjegyezte”) azt sejtjük, hogy az elbeszélői szituáció a köUltik úr és a „gyomornovellák” 160
