Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: "Felséges Monárcha!..." - Bátor. Fejezet egy társadalomrajzból
selés útján élni el van határozva, s ebbeli jegyzőkönyveit az 1848-as törvények értelmében felállítandó független magyar minisztériumhoz felterjeszteni kész. — A Megye a nemzeti őrséget az 1848/XXII. t. ez. értelmében annál sürgetőbben kívánja felállítani, mert a nép terheltetése nélkül, a törvény tekintélyét folytonosan nevelve, sokkal biztosabb őre a közbátorságnak, mint azon költséges intézetek, melyekre a fennálló kormány támaszkodik, s mely egyszersmind a gyűlölt és szintén felette drága pénzügyőri intézetet is a nép nyomasztó terheltetésével 'tartja fönt. — Bizalmát fejezi ki á megye közönsége a magas isteni gondviselésben, hogy miután hite szerint a magyar nemzet hivatása nem más, mint az e hazát vele lakó, vele annyi századokon át részesült nemzetiségekkel közös szabad alkotmány védpajzsa alatt testvériségben éljen, s anyagi, szellemi, erkölcsi tekintetben felviruljon. Ily alkotmány pedig nem nyugodhat más alapokon, mint amelyek 1848-ban megalapíttat- tak, melyek különben csak régibb törvényeinknek a jelen kor formáiban való megtestesülései. — A leiratban foglalt fenyegetésekre válaszul a megyei közönség kimondja, hogy az ősök iránti kegyes tisztelet, továbbá az utókor iránti kötelesség megsértése nélkül az őt illető törvényes útról le nem térhet. Egyébiránt erőszaknak erőszakot nem állíthatván ellenében, ha törvényes működésében a kormány által tettleg gátoltatnék, ezért a felelősséget egyedül a kormányra hárítja. — Erdély a közelgő országgyűlésre meg nem hivatott. E tény már magában is az 1848-as törvények sérelme, de sérelme erdéllyeli testvériségünknek, mely az ország megalapításánál kezdődő történelmi múltunkon s emlékezéseinken alapul. — Miként az előtt a kormány a földesúr és jobbágy közötti viszonyt, mindkettőnek kárával, önérdekében felhasználta; ő lévén másrészről az, ki az 1832/36-os országgyűlésen megakadályozá, hogy az örökváltság törvénybe mehessen — éppen így kíván eljárni a kormány most, a nemzetiségeket vévén ürügyül. Magyarországban a nemzetiségek az állampolgári jogok tekintetében az ország fennállása óta hátrányt nem szenvedtek; a politikai jogok 1848 előtt kiváltsághoz voltak kötve, de ennek elnyerése nem a nemzetiségi hovatartozástól függött — s mégis a kormány, melynek számos évi, sikertelen működése kimutatja, hogy minden nemzetiséget germanizálni akart, most a nem magyarok pártfogójául lép föl, ám nem egyébért, mint csupán azért, hogy a viszály fölkeltésével a törvényt, mely miatt az abszolutisztikus törekvéseknek századok óta nem nyílik tér, megdöntse. Midőn a megyei közönség e tényt megállapítja, egyszersmind kifejezi reményét, hogy a nem magyar nemzetiségek, okulva a múltak szomorú példáján, Igényeik érvényesítését a közös törvényhozástól, a közös haza szabadságának előmozdításával, nem pedig annak aláásásával, a minden nemzetiséget egyaránt elnyomó hatalomtól várják. A 'közös szabadság, a népek testvérisége minden érdeket kiegyenlít. Példa rá a szabad Sohweiez, .melyben a különböző nemzetiségek századok óta ugyanazon egy közös szabadságnak örvendve, békében laknak együtt. De példa rá Magyarország is, mely addig, míg a nemzetiségi harc a közös szabadság elnyomására mesterségesen elő nem idéztetett, ilyenekről mit sem tudott. — E megyei közönség végül azon hazafiúi reményét nyilvánítja, hogy közel az idő, mikor a haza polgárainak loyális közre hatása folytán teljesedni fog a kor egyik legnagyobb férfiánák jóslata, miszerint. „Magyarország nem volt, hanem lesz”! Ezernyolcszáznegyvernyolc—negyvenkilenc, a győztes forradalom és vesztes szabadságharc e két évszáma mindenképpen egy hosszú korszak lezárása s új idők kezdete a nemzet, így Bátor életében is. Negyvennyolc tavasza a nagy remények ideje, mert az Áprilisi Törvények fölszabadítják a jobbágyot a földesúr 'gazdasági s jogi fennhatósága alól, szabaddá, ömrendelkezővé teszik a városokat s falvakat, a nemzet minden tagja, sőt az ország bármely állampolgára, nemzete, fajra és vallásra való tekintet nélkül egyenlő jogokat kap a birtoklás, a jogi elbírálás és a művelődés terén. Azonos jogokat igen, lehetőségeket persze nem, hiszen a vagyonos tud könnyebben továbbvagyonosodni, az úr másként megy be a hivatalok ajtaján s másként mo111