Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: "Felséges Monárcha!..." - Bátor. Fejezet egy társadalomrajzból

zog ott, mint a kétkezi pór, az iskolázás, művelődés pedig nem olcsó mulatság. Igen, de az előző századokban Nyugat-Európában, s a reformkorban Magyarországon éppen az állt a vita középpontjában, hogy a rendi, születési előjogok visszafogják a nép tagjait, s ezzel a társadalom egésze lesz szegényebb, elmaradottabb, fejletlenebb. Az Áprilisi Törvényekkel tehát mindenképpen a polgári fejlődés előtt nyílt volna út, ha a szabadságharcot el nem veszítjük. Ferenc József azonban mindjárt trónraléptékor hatálytalanítva a Szent István! Magyarország a fegyver erejével tíz tartományra osztva, nyai közé sorolja — s mert a harcot elveszítjük, a bécsi hatalom érvényt is tud szerezni e rendelkezéseknek.

Különös fél évtized következik a világosi fegyverletétel után: a sajtó- és szólásszabadságot, a vallások egyenjogúságát, az állampolgárok egyenlőségét, a jobbágyok felszabadítását, az úriszék és a nemesi előjogok megszüntetésié kimondó törvények hatálytalanítva, a szentistváni Magyarország ia fegyver erejével tíz tartományra osztva, az ország városaiban, nagyobb falvaiban állandó a katonaság, miközben saját fiainkat csakis külföldi szolgálatra viszik, a magyar, a horvát, a szerb, a román, a szlovák, a rutén nyelv a hivatalokban sehol sem használható, és így tovább — ám az úriszékek mégsem működnek, az uradalmak nem követelik a robotot, nem szedik a dézsmát és a tizedet — ám a telküket sem adják tulajdonba. Vannak törvények, de még sincsenek, nem hatályosak a 48-as rendelkezések, hatásuk mégis érződik.

Bátor városa például nem tudja, hogy most hányadán áll a Károlyi családdal: föl- desuruk-e még, vagy már csak a legnagyobb birtokos a határban?... Aztán pár év múlva kezdenek megjelenni a törvénytelen császári rendeletek, s lassan kirajzolódik az új helyzet: sajtó- és szólásszabadság nem, törvény előtti egyenlőség igen; nemzeti nyelv használata nem, de a vallások egyenjogúsága igen; polgári szabadságjogok nem, de jobbágyfelszabadítás igen. Laktanyákba vonják vissza a megszálló katonaságot, de megjelennek helyette a császári zsandárok és a magyarosch ruhába öltöztetett cseh és szlovák hivatalnokok... Vagyis kialakul a Bach-rendszer, nemzeti elnyomatásaink lecsúfabbika, amely látszatra utat nyit a polgári berendezkedés előtt, ám a népi-nemzeti lét morzsáit is igyekszik eltüntetni — márpedig ahol a polgári fejlődés az újkorban sikeres volt, ott a kettő mindig együtt valósult meg, kölcsönösen támogatta egymást. Egyik a másika nélkül csak torz, felemás lehet, mert például fejlődhetne a társadalom az ötvenes -évek Magyarországán, de nincs hozzá nemzeti tőke, csak birodalmi, hiszen a pénz továbbra is csak Ausztriában és Csehországban gyűlik.

S ebben a felemás állapotban persze hogy nem érvényesülnek a polgári vagyon- és szabadságjogok, nem törhetnek föl igazán az addig lefojtott népi alkotóerők, hanem elsőbbséget élvez a törleszíkedés, hízelgés és megvesztegetés. Az 1848-as jó alaptörvényeinek méricsikélése, a félszabadságból következő félmegoldások uralkodnak, gait a nemzet modern kifejlődésével, hanem még 1867 után is a függőség követelményeinek méricskélése, a félszabadságból következő félmegoldások uralkodnak.

így égette meg a forradalmas tavasz reményeit a ránkzúduló valóság, hanem ezzel kapcsolatban még két jelenségcsoportra kell figyelnünk, Nyírbátorral kapcsolatban mindenképpen.

S e kettő a korszákhatárt jelentő 1848—49 két oldalán helyezkedik el.

Az ún. napóleoni háborúkkal, tehát még a XVIII. század végétől számíthatjuk a nagy gazdasági fellendülést. Egész Európa fegyverben állt s tovább fegyverkezett, növelte a katonaság létszámát, építette a laktanyákat, javította az utakat, töltötte tartalék raktárait. Mindehhez egyre több ipari és mezőgazdasági termékre volt szükség, e termékek minden fajtájára, mindenhonnan — azaz, Magyarországról is. Ekkor enyhül az ország sok évtizedes, tulajdonképpen az egész XVIII. századon végighúzódó kereskedelmi elzártsága, amikor is a Habsburgok, az osztrák és cseh tőkések érdekeit szem előtt tartva, magas tranzitvámokkal akadályozzák birodalmon kívüli kereskedésünket. Az 1789-es francia forradalom által fölbolydítatt földrészen oly gyorsan emelkednek az árak, hogy az elénk állított tarifa-gátak egyrészt mihamar hatástalanokká válnak, másrészt a birodalom is egyre több árut tud fölvenni tőlünk.

112