Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: "Felséges Monárcha!..." - Bátor. Fejezet egy társadalomrajzból

sen. A fejlesztés tehát elmarad, de az e célra gyűjtött pénz is elfolyik, kézen-közön.) Szabolcs vármegye zárgondnokot jelöl ki, Finta Márton táblabírót, aki, hála a Sorsnak, ritka becsületes ember. És akar valamit: igazi jobbító reformer a Reformkor idejéből. Állandóan győzködi a bátoriakat, hogy ne hagyják el magukat, s a gazdálkodást, a pénzügyeket néhány év alatt rendbehozza.

Följegyzéseiből és jelentéseiből egyébként kitűnik, hogy nemcsak a Károlyiak és a város között vannak jeles ellentétek, hanem a református és a katolikus egyházközség, a Kálvin-hitű régi lakosok és a katolikus meg görög-keleti telepesek, valamint a jobbágyok és a zsellérek, de a földmívesek és az újra feltünedezni kezdő iparosok között is ... Mélyen szabdalt, keresztbe-kasba részekre barázdált, egymás ellen acsarkodó lakosság ez... Egymásba marnak, mert a hatalommal nem bírnak — s már nem is hiszik, hogy bírhatnak. Jellemző például, hogy mikor 1838-foan az uradalom megtámadja a város addig sem zavartalan ugarlegeltetési jogát a majorsági földeken, akkor Bátor pert indít ugyan, de még az első tárgyalás előtt kiegyezik. Előnytelenül, persze: ismét szűkebb térre szorult életük. S talán e sorozatos, soha nem szűnő, és a tudatba, a létekbe is behatolni kezdő szorultság-érzetnek tudható 'be, hogy Bátor lakói csak igen kis mértékben vesznek részt az 1848—49-es szabadságharcban.

Korábban, láttuk, ákár társadalmi mozgalomról, akár össznemzeti erőfeszítést kívánó érdekről, volt szó, Bátor városa elöljárt, a táj gyújtópontja volt, évszázadokon keresztül. Viszont 1848. október 8-án, például a megyeszékhelyen, Nagykállóban a honvédnek jelentkezők közül az orvosok 229-et tudták megvizsgálni. Ezek között a legtöbb kallói, nyíregyházi, kisvárdai, ófehértói — ám bátori egy, azaz egyetlen személy.

Deák Ferenc az örökváltsági törvényjavaslat vitájában agy beszél 1834. november tizedikén az országgyűlésben: „Nem azért gyűltünk pedig itt össze, hogy a hasznos szabadságot korlátozzuk, hanem, hogy a szabadságot terjesztve, védve s erősítve, polgártársainkat boldogítsuk. Nem is új és szokatlan intézkedést akarunk mi ezen V. czikkely által béhozni, hanem azt kívánjuk nyilván kijelenteni, ami hazánk több résziben eddig is mind a földesunat, mind a jobbágyat boldogítva divatozott. Nézzük el bár országunk minden vidékin az örökösen megváltott községeket, tapasztalni fogjuk, hogy azok sokkal nagyobb sommákat tettek le földesuraiknak megváltás fejében, mint amennyit bármely vevő fizethetett volna, és mégis rövid időn terheiktől kitisztulván, most már szorgalomra, vagyonra, míveltsógre szomszédjaikat sokkal fölülmúlják. Nyert tehát a földesúr, mert vagyonát oly áron adta el, amilyet azért egyébként nem kaphatott vollna; nyertek a jobbágyok, mert ők azóta kettőztetett ipairtkodás által tehetősek; de nyert la közjó is, mert ugyanazon föld a megváltással számosabb, vagyonosabb, míveltebb és elégedettebb polgárokat számlál. Nem említem sok más példák között, hogy Nyíregyházának örök megváltás által fölszabadult lakosi a Nyírnek homokos földein mily derék s naponkint nevekedő várost emeltenek ...”

S a korabeli anyakönyvek tanúsítják, hogy mily szapora volt a gyermekáldás Nyíregyházán abban az időben.

A megye mai központja a Rákóczi-szabadségharc után több földesurat kap, köztük a Károlyiakat. Ezek egymás között nem tudtak megegyezni, s pontosan így jutott előnyökhöz, .majd örökváltsághoz a gyorsan fejlődő helység. Nyíribátor eleinte túl leromlott s túl szegény volt ahhoz, hogy öröfcváltságra gondolhasson; de a fényes történelmi múlt is útját álta a gondolatnak: miért fizetnének, mikor szabadok — de a gyakorlati megvalósítás végig lehetetlen volt, mert város és uraság voltaképpen végig nem egyezett meg a jobbágyi állapot jogosságában, illetve annak mértékében ... Íme, a helyzet, mikor a fényes történelmi múlt akadályozza a szükséges és szerencsét ígérő kompromisszumot — ez is tanulságul kínálkozik.

Tanulságul, utólag; mert ott és akkor, azzal a múlttal és tudattal Nyírbátor nem tehetett mást, mint amit tett. Ez volt megmaradásának kulcsa. De milyen volt, miként alakult belső élete, a folyamatosság e főtényezője — fordítsuk ezirányba figyelmünket.

Szabolcs vármegye közgyűlése az úgynevezett Októberi Diplomával kapcsolatban.

Nagykállóban, 1861. február 18-án.

109