Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: "Felséges Monárcha!..." - Bátor. Fejezet egy társadalomrajzból

ségnek neve ás ott légyen. És mihelyt legkisebb tsatája, esik vagy hallaták valaihon, az egész országba, minden helységbe, minden paraszt, aki tsak talpra állhat, egyszerre ki állyon fegyveresen, fújjon kürtöt, emellyen zászlót, mennyen a mezőben, vágjon marhát, húzzon hordót, egyék és igyék, s komtzollya az urakat az egész országba.

7-szer. Mit félünk a katonaságtól? Semmit se, mert az mi fiainkból áll, felséges Péter Leopold is nem bánt azért mert mi nem vétettünk hanem tsak a nemesek vétettek ellene mégpedig halálosan. Hát a nemesektől ugyan félnénk-e? Még mondani is rút.

Álljunk erősen mint a kőfal, híjjuk segítségül Isten nevét, ki szabadít e nagy nyomorúságból.

Miben különböznek a jobbágy és a szabad paraszt ember? Ebbe, hogy a jobbágyokat az urak gyötrik és kínozzák, a szabad paraszt embereket pedig mind az urak, mind a jobbágyok.

Diaeta pedig hogy már légyen, nem szükséges, mert már van királyunk, különben ha fog lenni, hírünkkel legyen, mert ha nem, majd teszünk mi itthon diaetát, hogy soha sem volt különb, a diaetára tsak az mennyen, aki a királyt tartani akarja.

Két kiváltképpen való el múlhatatlan dolog:

1- ször. Nemes uraimék, hogy az mi Jósefünk meg nem engedte nékik a parasztokat nyúzni vonni s kínozni, ölni a természet ellen, és hogy megmutatta, hogy a föm- lötz tsak a parasztoké volna, hanem ő kigyeknik is meg érdemlik azt, mit tovább felette azért le motskoiták.

Mi adgyuk meg méltó dicséretet az Országban lévő 52 vármegyék számok szerint, 52 márvány oszlopot emellyünk méltó dicséretéül emlékezetére. Míg pedig az lenne, addig is hamarjába minden helységbeli parasztok a helység végin emellyenek fa oszlopot, mellyre ragasszanak egy papirost Hlyen írással: A meg hóit második Jóséi dicséretire emelkedett oszlop. Különben, ha valamely helységben parasztok ollyan szar szívüek volnának, hogy azt tselekedni nem mernék, az ollyan parasztokból második Jósef ditséretire az helység végin, mikor észre sem veszik, halmot fogunk rakni.

2- szor. Más oszlopot is emellyenek éppen mellette Jósef oszlopának, mellyen ezen írás legyen: Felséges Péter Leopold Magyar Ország királlyá és Atyánk. Vágja ki e két oszlopot bár akarki, lássa.

Dátum Magyar Ország Anno 1790

Ezt a currenst minden felé vigyétek, hogy a szegény sok kínt látott, maga nyomorult állapottyán kesergő parasztság tudván magát mihez tartani, egy szívvel légyen az egész Országban. Ne féljünk!

Ha akarod tudni, ezt többen írtuk mint nyóltzvan parasztok.

Hiába, a „parasztizáló” nyelvezet, a lóláb kilóg, durván, ízléstelenül. Az együgyű ügynökök a paraszti együgyűségre építenek, úgy tüntetvén föl a dolgot, mintha a magyar népnek legfőbb, sőt egyetlen vágya a habsburgi királyok imádása lenne... A rejtélyes „nyólczvan parasztok” kiáltványa, a gátlástalan és felelőtlen uszítások mellett, merő véletlenségből tartalmazza mindazt, ami Lipót fő belpolitikai célkitűzése uralkodásának első hónapjaiban: A magyar nemesség élszigetelése a néptől, a megyei önkormányzatok működésének megakadályozása, de légióként persze a készülődő országgyűlés Jebetetlenítése. — Egyébként töprengjünk már el egy pillanatra azon, mi lett volna, ha az ilyen fölhívások követőkre találnak? Ki verte volna le a fellázított népet? A Habsburgok, ahogyan tették korábban és későbben is, nem egy esetben. Szerencsére a parasztok tudták ez; nincs nyoma, hogy az uszításoknak foganatjuk lett volna, akár országosan, akár a Nyírségben vagy éppen Bátorban. Pedig hát, ugye, különösen ez utóbbi helyen éppen elég ok volt a földesúr elleni keserűségre — s az nehezen képzelhető, hogy a mindenfelé szekerező bátoriak ilyen ügynöki irattal ne találkoztak volna. Mégsem dőltek be, s szerintem azért, mert érezték és tudták, hogy e felbújtások nem az udvar magyar társadalmi problémák iránti érzékenységét jelzik (ahogyan a megyei történelmi olvasókönyv véli), hanem a Habsburg elnyo107