Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 12. szám - Fitz Péter: A magyar textil kalandjai (1968-1986) II., befejező rész

műtárgyak létrehozására, inkább egy későbbiekben alkalmazható technikát kísérletezett ki. (Látható a budapesti Flamenco szálloda nagy falképein.)

Kozó Erzsébet velemi alapítótagnak számított, már 1975-ben is részt vett a munkában. Egyszínű kötéskonstrukciókat, csak felületében mintázott megoldásokat készített a lakástextil témakörében.

Nagyvári László szintén mint képzőművész foglalkozott a textil fogalomkörének bővítményeivel. A tér digitális módon való leképezésével elemi térformákból (kubus) szoborszövetté épülő plasztikákat hozott létre. Ezek a digitális szoborszövetek részben environmentális (téri pozíció, térkollázs), részben egy videoprogramhoz készültek eszközül, fehér és színezett polisztirolhabból. A popkultúra szimbólumaként megjelenő mikiegérszobrok és a tv-híradó valóságos és utólag videón manipulált eseményeivel Nagyvári a technicizált tömegkultúra riasztóan nevetséges kritikáját teremtette meg.

Penkala Éva is másodszorra dolgozott Velemben. Az 1982-es biennálén bemutatott alkotását fejlesztette tovább: a mindennapi élet apró törmelékeit (cérnák, fonalak, ágacskák, ételmaradókok stb.) naplószerűen egymás mellé helyezve műanyagfóliába hegesztette és így igen visszataszító falképegyüttest hozott létre. Idő és romlandóság gondolatkörének túlontúl tárgyiasult szimbólumait teremtette meg.

Pécsi Terézia nyomott függönyanyagokat készített, raszterrendszer elforgatásával, a motívumsor ritmusrendszerének permanens változtatásával.

Solti Gizella 1981-es munkájának egy „mellékszálát” választotta „vezérfonalának”: a textilanyagot (gobelint) előbb szöges felületekkel applikálta, majd a gyapjú kártolására használt gumi alapanyagú fémtüskés kártcsikot alkalmazta. Eltűnő, előbukkanó szöges felületekre gézt, fonalakat, fotót helyezett, s ebből konstruált táblaképszerű kompozíciókat.

Az Angliában élő Marisya Lewandowska és lan Robertson a Nyílt Napokon nagyszabású kétszemélyes performance-ot tartottak.

Az 1982-es műhely résztvevőinek többsége készített videoanyagot is, az új média tudatos alkalmazása a textiles tevékenység kiterjesztését jelzi.

1982 valójában nem hozott gyökeres változást a korábbi évekhez képest, de a résztvevő művészek egyéni pályáján többnyire jelentős állomásnak tekinthető.

Az 1983-as szezon tudottan az utolsó volt Velemben s talán ezért is nagyon intenzív munkát eredményezett. Ez az igyekezet érezhető volt a kiállítás méretein is, — a szokásos padláskiállításon kívül a földszinten két teremben és a kertben is volt kiállítás — közel 150 tárgy került bemutatásra. Az alkotások nagy mennyisége ugyanakkor különbözőséget is jelentett, az ipari textiltől az akcióig, fotóig, videóig terjedtek a műfaji határok. Nemcsak 1983-at, de a korábbi éveket is bemutató visszatekintő kiállítás búcsúztatta a kilencéves helyszínt.

Bajkó Anikó szitanyomott és applikált textilképeket és egy fotósorozatot (drapéria tanulmányok) állított ki. Gecser Lujza velemi pályázatában az 1984-es műcsarnoki kiállítására való felkészülését tűzte ki célul. Vászon drapériákból lakkal merevített szobrokat készített, tíz darabot — melyek a kertben kerültek bemutatásra. Velemhez szorosan kötődő munkásságában jelentős fordulatot jelentett 1983-as tevékenysége, mely talán az év legfontosabb eredménye volt.

Gink Judit nagyméretű szitanyomása — vásznon — szorosan kapcsolódott az 1978-ban megkezdett és 1982-ben folytatott reprodukciós lehetőségek a textilben témakör kutatásához. Ezen kívül mintegy húsz, portrékból álló fotósorozatot mutatott be, mely további munkáinak lett kiindulópontja.

Gulyás Kati — az ipari tervek mellett, melyeket azóta a Budaflax gyárt — pályázatában az 1984. évi kőszegi önálló kiállítására való felkészülést tűzte célul. Fotóvásznon két korábbi velemi akció fotóit — „Ketrec” akció és „Maszk” akció, 1981 —, vitte tovább, kifestette, majd az egész kompozíciót tüllréteggel fedte.

Kelemen Katalin a filc és vászon együttes alkalmazását és a két anyag kombinációjából készülő tárgy transzparenciáját kutatta. A viszonylag nagyszámú tárgy — tizenöt darab —, meggyőzően bizonyította a kísérlet jogosultságát.

Kovács Ildikó — ipari tervei mellett — nyomott és festett faliképeket készített.

1144