Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Fitz Péter: A magyar textil kalandjai (1968-1986) II., befejező rész
műszaki felszereltség nem haladta meg a művészek otthoni műhely-lehetőségeit. Ez az állapot a kísérleti szakasz meghaladtával kezdett tarthatatlanná válni. Különösen nagy hangsúllyal jelentkezett ez a probléma az ipari textiltervezés területén. Ekkor döntő változás következett: sikerült megnyerni az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság nagyvonalú támogatását. Az OMFB hatmillió forintnyi felszerelés vásárlását tette lehetővé, aminek következménye különös módon Velem, mint helyszín alkalmatlanná válása lett. A velemi műhelynek helyet adó épület ugyanis soha nem volt múzeumi tulajdon, csak afféle albérlet, így a hat hetes terminus befejeztével minden alkalommal le kellett bontani és elszállítani a felszereléseket. Ez a megoldás a telepítendő nagyméretű textilgépek esetén már nem lett volna járható út. Tehát meg kezdődött az új épület keresésének máig sem lezáródott odisszeája. Vas megye ugyanis ebben az időszakban — minden országos és nemzetközi jelentősége ellenére —, nem érezte már fontosnak a textilművészet támogatását. Az 1985-re megnyílt Szombathelyi Képtár gyűjtési körén kívül rekedt Vas megye egyetlen jelentős művészeti gyűjteménye, a textil. Visszatérve az új Textilstúdió megteremtésére, 1982-től napjainkig nem sikerült megvalósítani azt a nagyszabású tervet, hogy a textilművészetnek egy egész éven át működő műhelye legyen — hasonlóan a Kecskeméti Kerámia Stúdióhoz —, amely lehetőséget nyitna a tervezőik számára az ipari designek kidolgozására, a művészeti textilek elkészítésére, előadások, konferenciák, kiállítások szervezésére, az országos textilgyűjtemény és dokumentáció elhelyezésére. Tehát egy komplex, a magyar textilt összefogó Textilstúdió létrehozása volt a cél. Az összetevők, mármint az OMFB egyszeri támogatása lehetőséget nyitott a széles körű felszerelésre, az Ipari Minisztérium, amely átmenetileg hajlandó volt finanszírozni a fenntartási költségeket, s Vas megye, mely az épületet és a szervezést adja, adottak voltak. Csak éppen míg az épület nem állt rendelkezésre, addig a felszerelést nem lehetett beszerezni (tárolási problémák miatt), amíg nem működik a Stúdió, nincs fenntartási költség, s amíg nincs ki fenntartsa, nincs épület. Ördögi kör, melynek keretei 1982 óta nem változtak. Az 1982-es és 1983-as két utolsó velemi évet érdemüknél kicsit bővebben szükséges ismertetni, ugyanis — bár az esedékes kettős évkönyv kézirata több mint két éve kész —, a Vas megyei múzeumszervezet 1984—85. évi válsága miatt semmiféle dokumentáció nem került eddig publikálásra. 1982-ben Balázs Ildikó ipari tervezőként másodszorra vett részt a velemi munkában. Tevékenysége két részre tagolható, ipari gyártásra alkalmas mintacsaládok készítése, ahol alapmotívumként egy lineáris rasztert használt. A második munkafázis kísérlet: kipróbálta, hogy az applikációként alkalmazott fonál hogyan viselkedik a nyomott technikával elkészített lineáris raszterkörnyezetben. Gink Judit is visszatérő résztvevő volt, most egy „nyom-nyomat-jel” kísérletet végzett: szitanyomó asztalának textilborítóját használta alapanyagként. Erre a többszörösen megnyomott „melléktermék” lenyomatokat hordozó vászonra szignóját szitázta rá számtalanszor. Ezt a textilt aztán még környezeti behatásoknak is alávetette: eső, étkezésnyomok stb. Az agyongyötört felületen képződő lenyomatok (jelek) szabad létrehozása a Bajkó Anikó-féle 1979-es textil és környezet vizsgálattal rokon tevékenység volt. Hauser Beáta az új gobelines generáció tagja, az 1980-as biennálén mutatkozott be. Velemben egy újabb technikával próbált a szövéshez közelíteni. Ez a kárpit legapróbb részéig való felbontása, a félsoros szövés volt. Ez lehetőséget nyitott a grafikus jellegű ábrázolás korábban a gobelinben ismeretlen technikájának megvalósítására. Hegyeshalmi László mint festőművész vett részt a textilműhelyben. Elsősorban a lágy anyagok (nylonfólia, textilszálak, vatta stb.), és természeti anyagok (vesszők, levelek, szurok, festékek) összekapcsolásával készített kompozíciókat. Kalmár István ugyancsak mint képzőművész, a textilre vonatkoztatható inter- mediális kísérleteket végzett. Lágy és természeti anyagok kompozicionális összehangolása, installáció-szerű objektek voltak munkájának eredményei. Hegyeshalmi és Kalmár együtt készített egy fény-ember-táj performance-ot fotóra és videóra. Kókay Krisztina is másodszorra vett részt a munkában. Grafikus textilrajzolatokat készített vászonra, majd ezeket festékfújással kombinálta. Nem törekedett kész 1143
