Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Fitz Péter: A magyar textil kalandjai (1968-1986) II., befejező rész
1981-es kiállítás öt magyar résztvevővel a magyar textil kicsit késői, de feltétlen elismeréseként értékelhető. Addigra a hazai mozgalom már túl van csúcsán, de ez kívülről valószínűleg még nem volt érzékelhető. Nem így a 11. és 12. Biennálén, amikor is először fordult el, hogy két egymás utáni alkalommal nem volt magyar kiállító Laussane-ban. Ha az előbbi kiállítás-sorozat meghatározó súlyát nem is érte el a Lódzban rendezett Textiltriennále, szerepe akkor is jelentős. 1975 óta a svájcinál minden alkalommal szélesebb áttekintést adnak a textilművészet állapotáról. Ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy az összkép lényegesen konzervatívabb, hiszen olyan kiállítók és országok is jelen vannak, akik Laussanne-ban soha nem jutottak kiállítótérhez. Ráadásul a nagy nemzetközi triennálét számos kísérőkiállítással övezik, legutóbb 1985-ben tízféle bemutatót szerveztek (egyéni kiállítások, válogatás más nemzetközi biennálék- ról, mint például a szombathelyi Savaria Múzeum minitextil gyűjteménye, lengyel nemzeti tárlat stb.). A magyar részvétel itt is folyamatos volt. (1. Triennále, 1975: Cságoly Klára, Pászthy Magda, P. Szabó Éva, Szenes Zsuzsa, Szilvitzky Margit; 3. Triennále, 1978: Balázs Irén, Droppa Judit, Gecser Lujza; 4. Triennále, 1981: Droppa Judit, Kelecsé- nyi Csilla, Lovas Ilona; 5. Triennále, 1985: Gecser Lujza, Kelecsényi Csilla, Lovas Ilona). A Triennálék számozása és háromévenkénti megrendezése ugyan kicsit következetlen, viszont a magyar textil adott pillanatbeli állapotáról mindig pontosabb képet lehetett kapni Lódzban, mint Lausanne-ban. (Talán egyetlen kivétellel: 1981- ben Kelecsényi Csilla „Besüppedés” című munkáját, ami talán a művész egyik főműve, a magyar minisztérium az akkori lengyel politikai helyzetre való tekintettel, talán túlzott óvatossággal, nem engedte kiállítani.) Minden triennálén kísérleteznek konferenciával is, ahol a nemzetközi művészsereg véleményt cserélhet. Ez több-kevesebb sikerrel működik, 1981-ben például — talán a résztvevők kis száma miatt — igen sikeres volt. A két nagy periodikus kiállításnak igen fontos, szinte meghatározó szerep jutott a 80-as évekig a nemzetközi textilművészetben. A 80-as évek elején néhány egyedi rendezvény azonban talán nagyobb súlyt szerzett magának. Az első a Linzben rendezett Textilkunst ’81 volt. Ez afféle textilfesztivál volt, számos kiállítással és egy kitűnően szervezett háromnapos konferenciával, előadásokkal és vitákkal. Csak éppen itt fordult meg először a haladás iránya: azt lehet mondani, hogy a hagyományos értelmezésű textilművészet itt visszaszerezte pozícióit. Ez nem csak a ikiállításokon, de igen egyértelműen a konferencián is észlelhető volt. Mind a műkereskedelem, mind a lakberendezés erőteljesen képviseltette magát, bár egyik jelenléte sem oldotta fel a funkcióbeli problémakört, amely nemzetközi magasságában is ugyanazokkal a nehézségekkel küzdött, mint a hazai. Különös és ehhez a kiállításhoz egyáltalán nem illeszkedő módon a magyar résztvevők anyaga az óriási méretű bemutató legprogresszívabb alkotásai voltak. Ez any- nyiban nem véletlen, hogy Gecser Lujza, Gink Judit, Gulyás Kati, Kelecsényi Csilla, Lovas Ilona és Szilvitzky Margit többé-kevésbé ekkor voltak pályájuk csúcsán. Hozzájuk kapcsolódott még Pászthy Magdának a 70-es évekbeli elképzelésű szizál térkompozíciója. így aztán a kiállítási anyag párosulva a Gecser Lujzáról tartott előadással és Gecser—Szirtes „Határon” című filmjével, amely a velemi tükörtér installációról szólt, meglehetősen nagy vihart kavart ebben a konzervatív környezetben. Ugyanakkor azt is demonstrálta, hogy a 80-as évek elején Magyarország a progresszív textil fő színhelye. A másik nagy egyedi kiállítás a „K—18 Textil Anyagváltás” címet viselte. Ezt 1982 nyarán rendezte a kasseli művészeti főiskola, egyidőben a 7. Documentával, a világ egyik legjelentősebb képzőművészeti showjával. A titokzatos K—18 a hatalmas használaton kívüli századeleji gyárcsarnok elnevezése volt, ahol a kiállítást rendezték. A „Textil Anyagváltás” cím alatt azt értették, hogy: .......hogyan használhatók a l ágy anyagok a képzőművészetekben — a textilművészet birodalmán kívül. Miután az anyagértelmezés jelentése alapvetően más a képzőművészetben és a textilművészetben, teljesen hibás lenne ezt a kiállítást textilművészeti bemutatónak tartani. Ennek a kiállításnak a célja megmutatni a textil lehetőségeit és távlatait más módon 1137
