Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Fitz Péter: A magyar textil kalandjai (1968-1986) II., befejező rész
és tágabb paraméterekkel, minit korábban. A másik cél pedig a vita a textil- és képzőművészetről.” Ezt a célt bravúrosan sikerült teljesíteni. Létrejött egy olyan „textilművészet-ellenes” kiállítás, ahol par excellence képzőművészek és „igazi” textilesek együtt állítottak ki. A munkák igen közel álltak egymáshoz, igen hasonló intellektuális indíttatást képviseltek. A kitűnően bonyolított konferencia pedig arra a közös nevezőre jutott, nem kevés komoly vita után, hogy a textil — vagy a lágy anyagokat felhasználó — művészet akár a képzőművészetek egy speciális ága is lehet. Az egész magyar kísérleti-textil irányzat és benne Velem, itt kapta meg a legnagyobb külső, szakmai elismerést. Kelecsényi Csilla kiállított két büszt lenyomatot, melyeket szizál szálakba merevített szurokkal, illetve gipsszel fixált. Ugyanő tartott egy drámai hatású, nagyon szépen megkomponált egyszemélyes performance-ot is, kitörő sikerrel. Bajkó Anikó, Ge- cser Lujza és a velemi alkotóműhely pedig a diabemutatón vett részt. Maga a kiállítás is óriási tömegeket vonzott. Az egész rendezvénnyel egyetlen egy, de alapvető probléma volt. Ugyancsak Kasselben zajlott a 7. Documenta, amely az új festészet (transzavantgarde, neue wilde, posztmodern) teljes hatalomátvételét „dokumentálta”. Mellette a K—18 ugyan bizonyíthatta képzőművészet mivoltát, de amit mint művészet előadott, az a „nagyművészetek” felgyorsult világában már tegnapi történet volt. A magyar textilművészet nemzetközi szerepének megítélésében a legnagyobb változás mégsem a külföldi kiállításokon következett be, hanem a Szombathelyen rendezett 3. Nemzetközi Miniatűrtextil Biennálén. Az előzmények igen jellemzőek: 1975- ben Magyar Miniatűrtextilek címmel volt már egy nagyhatású kiállítás. Ezt eredetileg internacionális fórumnak képzelték a szervezők, de adminisztratív okokból — nem engedélyezték — nem jött létre. Helyette megszületett Londonban. Így aztán 1976- ban és 1978-ban a Fal- és Tértextil Biennálék árnyékában — számozás nélkül, kevés résztvevővel — zajlott le az első két nemzetközi kiállítás. 1980-ra megváltozott a helyzet — Londonról hír se volt —, és különösebb felsőbb jóváhagyás nélkül, sikerült meghirdetni és megszervezni a nyitott — zsűri nélküli — nemzetközi biennálét. A művészetben ugyan sohasem döntő a mennyiség, de mivel itt egy olyan folyamatot dokumentálnak a számok, hogy a szombathelyi Nemzetközi Miniatűrtextil Biennále egy csapásra a világ legnagyobb és legfontosabb ilyen rendezvénye lett, mégsem érdektelen. 1976-ban 53 művész állított ki, nagy részük magyar volt. 1978-ban 62 meghívott alkotó szerepelt minijeivel. 1980-ban, a bizonyos 3. Nemzetközi Biennálén, mely „nyitott” volt, 178 művész. 1982-ben már az előzetesen jelentkezők száma olyan nagy volt, hogy a diák alapján válogatni kellett, s még így is 169 alkotó 243 minitextilje került kiállításra. 1984-ben már 261 művész 354 alkotása szerepelt. 1986-ban a jelentkezők száma minden eddigit felülmúlt, pedig ma már újra vannak más nemzetközi minitextil fórumok, Mexikótól Hannoverig sokfelé. Szombathelyet 1980-tól a nemzetközi textilművészet térképén Lausanne-nal egyenrangú központként tartják számon. És ez nem csak a kiállításoknak köszönhető, hanem annak is, hogy a művészet történetében szinte még korábban sem fordult elő, hogy egy múzeum, a műfaj létrejöttének pillanatától kezdve, az egész világra kiterjedő, reprezentatív gyűjtést folytasson. A minitextil műfaji értékéről lehet vitatkozni, annyi bizonyos, hogy a kortárs művészet része. Ilyet pedig nemzetközi méretekben, ebben a nagyságban és gyorsasággal, Magyarországon a századforduló óta nem gyűjtöttek. A Savaria Múzeum minitextil gyűjteménye és dokumentációja — vásárlás és ajándékozás útján gyarapítva —, olyan vonzerőt gyakorolt a textilművészekre, hogy szombathelyi kiállítás nélkül ma már nem is lehet megjelenni ebben a műfajban. A biennálék katalógusai pedig a miniatűrtextil fontos „kézikönyvei” lettek. Mára már persze a hivatalos kulturális-művészeti csereprogram egyik jelentős rendezvénye is a Miniatűrtextil Biennále. A nemzetközi szerep és hírnév ügyében a Velemi Textilművészeti Alkotóműhely legalább ilyen fontos szerepet játszott. Ennek hatásmechanizmusa meglehetősen 1138
