Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Czére Béla: Két Krúdy-elemzés
felajzott világvég-hangulat gomolyog a korszak legjobb novellájában, A középkori károsban. Pedig a béke hangulatában is, és a világvég-érzet farsangi kavargásában is a realitás keretei között marad a novella cselekménye. De mégis kiszökken a novella testéből egy irracionális szivárvány, amelynek félköre a harmónia és a dissz- harmónia földi pólusait köti össze a csoda égi látományán át. A történet színhelye egy csendes, Poprád parti város, amely csak úgy hasonlít valódi modelljére, Podolinre, mint a láthatatlan platoni idea a látható valóságra. De a városka élete freudi értelemben is nyugtalanító kettősséget mutat: látható az ész és az erkölcs józan, szemérmes és harmonikus világa, és láthatatlannak tűnik, ám az irracionális jelre felszínre tör az elfojtott ösztönök vad, kaotikus lávája. A húsvéti szagú városka csendesen éli polgári életét a novella nyitányában: a cipszerek pénzt gyűjtenek, a szüzek és asszonyok imádságos könyveiket forgatgat- ják, a harmincéves háború veterán katonái már elfelejtették, hogy valamikor öltek, öleltek és fosztogattak. A szép tavaszi napok egyikén azonban egy sötét felhő száll a város fölé a Kárpátok felől, leereszkedik a templomtoronyra, sötétbe borítja az utcákat. S a város polgárai rémülten látják, hogy egy fekete vitéz ül a felhő hátán, már a háztetőket érintik sarui. Ennyi a csodás elem a novellában, ami utána történik, az már csak az ösztön tombolása. A sötétséget csak az apokaliptikus mennydörgések villámai hasítják át: s ekkor mindenki eszelősen akar tobzódni az örömökben, mielőtt a végítélet harsonái megszólalnának. Rémült leányok fetrengenek a templom bezárt ajtaja előtt a köveken, polgárok szorongatják hónuk alatt pénzesládikóikat, de a veteránok feltörik a pincéket, már borban úszik a város, amikor a férfiak, a hozzájuk csapódott józan életű polgárokkal együtt a lányokra és az asszonyokra vetik magukat. Azután pedig „már csak tompa üvöltés, állatias bőgés, őrjöngő női visítás hangzott a nappal még szelíd és napsugáros hegyi városka piacán, a borral és vérrel meglocsolt kockaköveken”. Van egy másik vonulata is a középkorban játszódó felvidéki novelláknak, melyekben a kísérteties elem tréfás borzongássá válik a mesei színek és a humoros adomák fénytöréseiben. A Pénzverők például akár a kísértet-históriák paródiája is lehetne. A hamis pénzt verő barát ügyeletes „kísértetével”, a „fej nélküli lovaggal” együtt halálra rémül a vörös barátok klastromának romjainál, mert harmadik bűntársukat, a „fehér ruhás asszonyt” egy „igazi” kísértet kergeti meg. Pedig ennek az újabb kísértetnek nyilván annyi köze van a túlvilághoz, mint nekik, s a nő már bánja is, hogy nem engedett heves ostromának. A Szent György-napi népi hiedelmekre épül A takácsné és a szíve című elbeszélés. „Szent György a tavaszt jelenti, a természet örök megújhodását" — idézhetünk az 1920-ban megjelent Álmoskönyvből. Kuruzslók és jósok e napon gyűjtik csodaszereiket, kincskeresők járják a lápvidéket, mert Szent György éjjelén lobban fel a földbe rejtett aranyakra figyelmeztető láng. Nem csoda, hogy Krúdy novellájában Szent György napján a halottak is föltámadnak, és bebocsátást nyernek kakasszóig a városkába. A játékos, enyhén groteszk történetben tizenhárom halott éli tovább régi életét egyetlen éjszakán: randalíroznak, perelnek, muzsikaszónál bokáznak a holtak, köztük van a takácsné is, aki a toronyőrnél felejtette szívét. Nem véletlenül persze, hiszen a toronyőr úgy tudott szeretni, mint más férfi sohasem, s ez az ölelés még a magányos éjszakák csendjében is melengette asszonyait. A legyőzött halál, a halálban továbbélő élet motívumát szövő novella csattanójában a takácsné nem is viszi magával hajnalban a szívét, otthagyja a toronyőrnél, hogy újra eljöhessen érte. A Felvidéken játszódó történetek egy része önéletrajzi motívumokat hordoz, s már a Szindbád-novellák szerkezetével építkezik. Legizgalmasabb közülük a Rocambole ifjúsága. A nyírségi „mikszáthos” novellák Zathureczky-je a diákkorára emlékező főhős nagybátyja lesz a történetben: ő keres a fiúnak kvártélyt Kézsmárkon, mert ő maga is ott volt kosztos diák. Zathureczky — akárcsak a Szindbád-novellák hőse — a régi házakat, utcákat, kocsmákat és embereket keresi fel, s közben újra találkozik diákköri szerelmével, akiből kövér asszonyság lett időközben. De Nina, a lánya ugyanolyan, mint az anyja volt, amikor még együtt tanulta a latin szintaxist Zathureczky vei. A történet főszereplője — Ninával csóko lódzva — belép nagybátyja életébe, folytatja azt. Ö „Rocambole”, az örök ifjúság, hiszen ugyanazt a szerelmet 1133
