Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 12. szám - Czére Béla: Két Krúdy-elemzés

a véletlen és a csodaváró áhitat útjai keresztezik egymást, hiszen a tolvaj az útszéli feszületre akasztotta a csizmát menekülése közben. A megkerült csizma aranypatkós, berlini zsinórral hímzett mennyei ajándékká válik a fagyhalál révületében, amikor Jézus magához emeli a lélekben megtisztult Vjukot.

1909-től felerősödik a zsoldostörténetekben a kísérteties elem: ihaláltáncba vo- naglanak a szerelem irracionális szakadékaiba zuhant novellahősök. A halál tornácáig merészkedő bűnök, dantei bugyrokba vezető bűnhődések és csalóka remények ösvényein közlekedik A muskétás zsoldosa is. A harmincéves háború barbár ritmusában élő Wallenstein-muskétás még muzsikáló emlékekre figyel, de szabadjára engedett ösztönei már a rothadás televényét kívánják, állati gyönyörök iszamos, nedvedző közegébe hempereg bele: „A csizmámon még rajta volt Spanyolhon pora, a gondolatom még fekete szemű madridi szenyorákat ölelgetett, és a nótám, amit dúdolgattam, éjjeli gitárpengetés és mór rabszolganők énekéből való volt, de igazában már javában hemperegtem a Rajna városok kocsmáiban, tagbaszakadt és tejképű német asz- szonyságok voltak a szeretőim, és a nótánk egy hosszadalmas üvöltés, amelyhez a taktust az ónból készült boroskancsóval vertük”. A borszagú muskétást szeretik az asszonyok, mert a Spanyolhonból behurcolt betegség még nem jegyezte meg az arcát, mint a társaiét. De a muskétás nem elégszik meg a könnyen szerzett szerelemmel: egy Rajna menti városban, ahová erőszakkal kvártélyozzák be magukat, a halált is elfogadja a testi gyönyör kerítőjéül. A rajnai bor gőzével fejében, a társa által legyilkolt polgár vérző teteme mellett öleli magához a „fekete Mária” szolgáját, a bél- poklosokat gyógyító gyönyörű leányt. A büntetés a Cadiztól Krakkóig hurcolt fekete álarc — alatta leprától rothadó arc — s a nyereség a csalóka remény: egyszer, ha majd nem tudja tovább vonszolni magát, talán őt is felszedi „szerelmese” az országúton.

Szerelem és halál játszik egymásba az ösztönélet De Sade-i bugyraiban más novellákban is. A katona című elbeszélés Bőrcsuhája elvállalja a férjgyilkos asszony kivégzését Lőcsén, de nem a pénzért, hanem azért, mert a hóhérnak joga van az utolsó éjszakát a halálraítélt nővel töltenie. Arra kíváncsi a zsoldos, hogy milyen lehet olyan asszonnyal szeretkezni, aki utoljára ölel életében. A halálraítélt asszony, a gyönyörök mindentudó boszorkánya a szerelmi kéj valamennyi játékába bevezette már a férjét, aki fogékony tanítványnak bizonyult, annyira, hogy a vérrel, halál- hörgéssel összekapcsolódó gyönyört is megkívánta: az asszony egy tűvel döfte át ölelkezés közben a szívét. A zsoldos előtt felfedi perverz vágyait az aszony, s azt is elmondja neki, hogy cellájában már két hóhérjelölt lett kéjgyilkos szórajának áldozata. De a katonát ez sem rettenti meg, mert már ő is megkívánta a végsőkig feszített fájdalom aberrált kéjérzetét, a halált, amely utol is éri. A szadisztikus őrület olyan sötét, irracionális tartományaiba hatolnak ekkor már be Krúdy írásai, mint a korabeli nyugatos próza úttörői közül nem egy novellistáé: gondoljunk az Anya- gyilkosság, A kis Emma és a Fekete csönd című Csáth Géza-novellákra vagy Szomory Dezső Alice, a jó gyilkos és Török Gyula Az üsküdari hős és A pecsenye című írásaira. De ebbe a témakörbe tartozik Kosztolányi Caligula császárról szóló novellája és Nero, a véres költő című regénye is.

A groteszk műfajának és hangütésének késő középkori, barokkos tragikum-közelségét, Krúdy prózájának merész modernségét mutatja A katona ikernovellája, az Üt a pokolba. A tragikogroteszk hangvételű írás főszereplője egy hivatásos hóhér, aki a középkori kegyetlenség színpadának ünnepelt „színésze”, hiszen nézői az idegeiket sokkoltatják ceremóniás tevékenysége bűvöletében vagy rejtett szadizmusukat élik ki a látvány vérgőzös csatornáin át. A hóhér az asszonyok levágott fejét magával viszi a kivégzés után otthonába, ott csókolja vértelen ajkaikat. A fekete mesébe átlépő történetben a bűnös halott asszonyok is viszonozzák a hóhér „szerelmét”: így haladékot nyernek a pokolbeli szenvedések előtt. A morbiditást groteszk eszközökkel ellensúlyozó elbeszélés csattanója a humánum érdekes gondolatát villantja fel. A hóhér legújabb áldozata, a grófné nem akar gyilkosánál időzni, mert már várja kedvese, a szintén kivégzett katona „egy tüzes kút fenekén”, s újra egymásba fonódó sorsuk bátran viseli majd el a félelmet és a szenvedést.

Békés, józan világ fölé siklik az irracionalitás sötét fellege, s már egy rémülettől

1132