Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Cseres Tibor: Domokos Pál Péter koszorújához
A trónörökös útját, a püspökszentelés körülményeit a Vatikáni titkos Levéltár három okmányából fejti ki Domokos Pál Péter. Az új püspök frissiben megkeresztelt hívei között nyilván nem maradhatott egyszál maga. Kanonoki kar, alsó papság, kísérő katonaság s egyéb magyar környezet nélkül nem láthatta volna el főpapi tisztét. Ezért mondhatjuk, hogy a milkói püspökszentelés vitte-sodorta Kunországba (későbbi Moldvába) a csángómagyarok második sereglését. Kunország ekkor magyar hűbér lett, s a milkói püspök mindenkor a magyar püspöki kar tagja. A püspökök névsorát 1525-ig ismerjük. Negyvenezer kun család kért és kapott 1238-ban a magyar királytól Alföldünkön letelepedésre engedélyt. A Kunországban maradt immár keresztény kunok, az ott lakó magyarokkal s a lovagrend maradék népével túlélték a tatárjárást. A pápa teljesítette a magyar király kérését, -hogy a bogumil eretnekség ellenében alapíthasson az Al-Duna mellett egy újabb püspökséget Szörény- tornyánál (a mai Turnu Severinnél). A Duna-Tisza közé vándorolt kunok helyére a Balkánról meglenokuco- románok és aromunok húzódtak fel, elözönlötték az egész Kunországot s még Erdélybe is feljutottak. Ezek a vlach honfoglalók természetesen megőrizték magukkal hozott görögkeleti ortodox vallásukat. A magyar-kun-német maradék népességbe iktatódó balkáni néppel együtt Róbert Károly királyunk vajdaságot szervezett Ungro-Valachia néven. Ez az elnevezés később a magyar befolyás fogytán Munténiára, Havasalföldre változott. Északkeleten Nagy Lajos szervezte meg Magyarország védővonalát, védőtartományát, Kara-Bogdánia vajdaságot, mely később, a türk (kun) elemek beolvadása után Moldvára egyszerűsödött. Nagy Lajos király kérésére a pápa Curtea de Arges-en 1382-ben felállíttatta a harmadik római katolikus püspökséget. A negyedik katolikus püspökséget Szeret városában alapította a pápa a moldvai Lacskó vajda kérésére. Bár ez a szereti püspökség mindössze 125 évig állt fenn, mégis fontodásra érdemes tény, hogy ezen a területen a későbbi két román vajdaságban, annyi sok magyar élt, hogy számukra lelkigondozásuk biztosítása végett négy püspökséget kellett alapítani és fenntartani. Ne feledjük, s Domokos Pál Péter mindig hangsúlyozza — Moldva (és Havasalföld) területén aki katolikus, az mind magyar, s ha már nem, akkor magyar volt, ha már nem is vallja nemzetiségét, csupán vallását. Tehát a katolikus vallás Moldvában magyar vallás. Az ötödik püspökséget Moldvabányán, nem messze Szeret városától a lengyel Ulászló állapította feleségére, a mi Hedvigünkre tekintettel, s természetesen a magyar hívek üdvére. Mind e püspökségek az ortodox áradatban szétfoszlottak, csak a hatodik, a bákóá maradt fenn. Oklevelek vizsgálatával, s a történeti statisztika módszereivel Erdély viszonyaira is vet pillantást Domokos Pál Péter, hogy az ortodoxia előretörését számokkal is ábrázolja a Kárpátok keleti oldalán történt nép- és vallás-fejlemények összehasonlításában. Az Árpád-kor vége s az Anjou-ház trónrajutása idején az erdélyi katolikus püspökség területén 310 ezer magyar-székely, 21 ezer szász katolikus, és 18 ezer ortodox román élt. A XVI. század elején, az új vallás betörésekor a népek létszáma így alakult: százezer magyar, százezer székely, százezer szász és százezer ortodox román. A magyarság együttes létszáma több mint százezerrel apadt, a szászok és a románok lélekszáma ötszörösére nőtt. A honvédelem minden terhét viselve fogyott a magyar-székely népesség. 1122
