Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Cseres Tibor: Domokos Pál Péter koszorújához
Az erdélyi román népelem a kezdeti időkben nem katonáskodott, háborúban nem vérzett, adóként csak a juh-ötvenedet fizette. Természetes vándorló szaporodását a szabad határokon át a két vajdaság istápolta. Létszámuk aránya a 4%-ról 25%-ra nőtt. Az erdélyi vajda, majd fejedelem parancsa szerint „... valahol Havasalföldről kijött szegény népek vannak, azokat senki meg ne tartóztassa és ne háborgassa”. Domokos Pál Péter nem veti be bizonyításába azt a megkerülhetetlen tényt, hogy a moldvai földrajzi helynevek hatalmas többsége magyar eredetű, s a mára elnyomorítóan többségre jutott románság is a maga nyelvére átfordítva, átferdítve, átformálva az elsőbben ott lakó csángók (magyarok) helymegjelöléseit alkalmazza, használja máig. Ez pedig nem jelent egyebet, mint azt, hogy a ma és fél évezrede Moldvában létező valamennyi néphez képest Moldva őslakói, őstelepesei a magyarok. Ennek a felismerésnek más, hevesebb természetű népek s tudósaik őstörténeti jogokat fundálva aktuális politikai előnyöket, ta- lán-tán jogokat támasztanának. Szerzőnk (s vele mi is) ezt a tudásunkat annak a modellnek adalékaként értékesítjük, amellyel gondolatfűzésünket kezdtük: Hatalom, az Égi és Földi Ügyelő támogatása, népegyéniségünk szabad kifejt- hetése nélkül az omlás sorrendje megjósolható: Prut—Szeret, Maros—Olt, Duna—Tisza-köz, Moldva, Székelyföld, Magyarország. Ám ne lőjünk túl a lehetőségek céltábláján sötétenlátásunkban. Domokos Pál Péter még addig sem megy el, hogy székelység féltésében megremegne a hangja. S a csángók ügyében sem parentál, mert keserű kacagással állapítja meg: „Moldva ma is ontja a kimerülhetetlennek látszó nagyszerű néprajzi anyagot.” A statisztikában eredménytelenül keressük őket. (A Román Szocialista Köztársaság legutóbbi évkönyvei már nem is ismernek Moldvában sem csángót, sem magyart.) Ök már a statisztikában sem kapnak helyet. Nincsenek! A hatalmas népzenei-, népnyelvi- és egyéb néprajzi anyag olyan nép ajkáról gyűjtődött, amely nincs. A történelem képtelen logikájaként 20—30 év múlva csakugyan nem marad ránk egyéb, mint egy dúsgazdag népélet örökérvényű halott anyaga. 1123
