Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: "Felséges Monárcha!..." - Bátor. Fejezet egy társadalomrajzból
tűk a múlt és jelentőség nélküli Nyíregyházát .meg a leromlott Nyírbátort, zálogba adja kz erdélyi Bánffyaknak. A veszély abban van, hogy míg Bátor a hatalmas oligarcha-családok valamelyikét uralta, addig sem a hadsereg, sem a királyi kamara, de még az állandóan jelenlévő és közigazgatásilag ekkor már felsőbbségnek számító vármegye se merte nagyon igénybe venni. Hanem Bánffy György, vagy a birtokok kezelését később átvevő sógora, Betlehem Ádám lelhetett bármi derék, jóakaraté ember, tekintélye, súlya nem sok volt az anyaországiban. Ezért tudja Szabolcs megye kényszeríteni Bátort, hogy élelemmel, gyalogos- és igaerővel vegyen részt a székhely, a kis- várdai vár megerősítésében, s egyidejűleg porciót, azaz, a hadsereg élelmezéséhez való hozzájárulást vet ki rá. A Rákóczi-szabadságharc után a szepesi kamara immár rendszeresen elküldi adószedőit, „akar tsak az török”. Az országot megszálló idegen hadsereg nyíri—szatmári csapatai pedig Bátort választják afféle pihenő-átmenő-elosztó központul, minek következtében állandó s a török zaklatást felülmúló az idegenajkú katonaság pusztítása. Megesett, hogy a szökött jobbágyait kereső Barkóczy László leitatta a helyben állomásozó katonákat, és „azok a bátoriakat rebelliseknek kiáltották, gyilokkal támadtak nekik, mi miatt csaknem az egész város elveszett”. Tudják, II. Rákóczi Ferenc felkelése előtt a Habsburgok felrobbantanák Magyar- ország azon várait, melyeket a hadsereg nem használ. így múlik ki a büszke és mindvégig bevehetetlen erősség, az Ecsedi vár is. —, de vele szűnik a bátoriak robotja, anyagi és élelmi szolgáltatása, amivel a vár fönntartásához járultak a Mohácsi vész, illetve, Buda eleste óta. Ezt a Báthory család kérésére, de önként vállalták, tekintettel az ország veszélyes helyzetére — ám .ez nem jelenthette, hogy a város valamit is veszített szabados jogaiból! Ecsed pusztulása után .azonban a Bánffyak megtartják a szolgáltatásokat, de még mindig rendkívülinek nevezik, s nem sorolják be a hűbéri kötelezetségek közé. A város pedig, elesett s némiképpen talán megfontolatlan helyzetében, ebbe belemegy — és ezzel önmaga támaszt példát arra, hogy meg lehet adóztatni! Erre hivatkoznak majd a Károlyiak, úntálán. A család támadása a város ellen négy fő csoportra osztható: a város tulajdonában lévő földek, falvak és majorok megszerzése; .a város jogainak — árumegállitás, vámszedés, kocsmáltatás, őrletés, mészárszék, stb. — erőszakos átvétele; a lakosak családonkénti, közvetlen bevonása a jobbágyi szolgáltatásokba, .a közös taksa meghagyása mellett; gyalogos és igás ingyenmunka az urasági földeken. Tekintve, hogy .a .birtokbavétel idején puszta földje mind ia városnak, mind .az uradalomnak bőven volt, a birtokjog megtámadásától egyelőre nem kellett tartani. S tekintve, hogy .a város árumegállításra, vámszedésre és a többire vonatkozó jogai a gyakorlatban nem sokat értek, a Károlyiak egyelőre ezt is figyelmen kívül hagyták. De eleinte nem erőltették a személyes anyagi szolgáltatásokat sem, több indítékú taktikai megfontolásból. Egyik, hogy a bátor! gazdálkodó családok erősödjenek meg. Másik, hogy fokozatosan kell őket hozzászoktatni az új helyzethez. De a harmadik, hogy a bátori uradalmi gazdaság indításának alapja az elvadult földek megművelése. Ezért első stáció a földesúri robot érvényesítése. Ferenc gróf már az első gazdasági évben, 1748 szeptemberében megparancsolja a bátoriaknak, hogy évente általában 15 nap ingyenmunkával szolgáljanak családonként. S mert akaratát fegyverrel érvényesíti, a város engedelmeskedik, de mindig csak esetről esetre, s perekkel támadja meg a jogtalan állapotot. Azaz, egy pillanatra föltárul előttünk a sajátos (középkori jogrend: a magyar királyok, majd később az erdélyi fejedelmek, a városnak mindig a földesúri család tudtával és beleegyezésével, sőt gyakran kérésére adtak kiváltságokat. Am ha a szabadalmas városnak — de akár .a legkisebb falunak az országban — panasza volt úr.a ellen, jogorvoslatért, védelemért fordulhatott a hatalom területi (később a nemesség önigazgatási) szervéhez, a vármegyéhez, fellebbezhetett az országbíróhoz (későb nádorhoz), és végső fokon a királyhoz. És sereg a példa arra, hogy ezek a fellebbwitetli helyek a folyamodónak adtak igazat. Bátor sem veszít földesurával szemben az egy évszázados pereskedés során, de mindig leszakad valami jogaiból. Igen, mert az erőszakoskodásokból idővel szokásjog lesz: a hetvenes 102
