Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Jánosy István: István király alkonya (dráma)
tekre! És azt se vizsgálom: mi fészkel a te lelkedben, mert a lelkek vizsgálója csak az Isten. Én csak azt akarom — és ezt királyi szóval mondom —, hogy most itt te és az egész házadnépe mindenestől fölveszitek a szent keresztséget és eztán, ha én parancsolok, azt híven teljesíted, és ha én nem vagyok itt, akkor füledbe véssed, és teljesítsd eme püspök úr (Gel- lértre mutat), és emez ispán úr (Csanádira mutat) rendelkezését. Egyebet nem kívánok, megteszed-e? THONUZABA Nem uram, nem tehetem. ISTVÁN Akkor sem, ha halállal fenyegetlek ? THONUZABA Akkor sem, uram. ISTVÁN Ez végső szavad? THONUZABA Végső. ISTVÁN Lelked rajta. Akkor hát kimondom én is végső szavamat. Hadnagy. PÉTER (oda,lép) Uram parancsolatára. ISTVÁN Kiviszed ezt az embert, Thonu- zabát feleségével együtt a tábor szélére és ott egész házanépe és nemzetsége jelenlétében eltemeted őket. PÉTER De hisz még nem haltak meg. ISTVÁN így élve temeted el őket. IMRE (szörnyűlködve) Apámuram, apám- uram!... ISTVÁN Szólottám, Péter. Megértetted? PÉTER Igen, uram! ISTVÁN Akkor aszerint tégy. (István és Imre kivételével mindnyájan kimennek) 7. jelenet (István és Imre) IMRE Apámuram! Nem lehetne visszavonnod ezt a parancsot? ISTVÁN Nem. De azért mondd, mire gondolsz? IMRE Arra, apámuram, hogy ez olyan kegyetlen tett, amire még nem volt példa, bármily messze kutatnánk emlékezetünkben. ISTVÁN Nekem éppen ilyen példa kell! IMRE De apámuram! Thonuzaba úr a Keresztrefeszítettet emlegette. És mit tett a mi Urunk a kereszten, amikor a bal lator káromolta? Megbocsátott neki. És megbocsátott a katonáknak is, pedig azok nemcsak ostorozták, köpdösték őt, hanem meg is feszítették! És mit parancsolt a Hegyibeszédben? Ne ölj! És: Szeresd ellenségedet! ISTVÁN Mindezt tudom, fiam. És most mit akarsz ezzel mondani? IMRE Nem volna hozzád méltóbb a türelem és kegyelem? ISTVÁN Méltóbb volna, tudom. De nem tehetem. Vedd észbe! Ha ez a cudar most megmenekül, akkor itt az egész Alföldön, egész Erdőelvén bárki azt mondhatja, még az utolsó fegyverviselő is: „Azt teszek, amit akarok! Nem engedek a királynak! Nem hajtok fület többé a szent püspök szavára!” És a Birodalomban már készülődik Konrád császár, hogy mind egész hadával reám csapjon, és elorozza egész Pannóniát. És ez olyan próba lesz, amilyen eddig még nem volt, könnyen a gerincünk törik belé. És akkor itt a hátamban Thonuzaba és a sok tízezer Thonuzaba azt lesse csak: az ő szabadoskodásának mikor üt az órája! Hogy ők kushadjanak, most olyan példát kell mutatnom, amilyet még nem látott a Világ! IMRE Értelek, uram! De azért mit mond erre Jézus urunk? Vajon ő se tart ellene? ISTVÁN Tartson. De ha egyszer az én kezembe tette le ezt az országot, hogy tegyem kereszténnyé, őrizzem a hitet, akkor most ő sem tanácsolhatna mást. IMRE De azért az ő parancsait számon veszi tőlünk az Utolsó ítéleten, és azt is, hogy „Ne ölj”! ISTVÁN Számon veszi. Drágán kell fizetnem ezért, tudom. Mégsem tehetek mást. És ha már nem élek, és te leszel a király, neked is így kell tenned, (el) IV. HÁBORÚ A CSÁSZÁRRAL 8. jelenet (István, Gizella) GIZELLA Kiadtad a parancsot a had felülésére. Hát mégis háború lesz? ISTVÁN Harcolok. Nem tehetek mást. GIZELLA Nem lehet valahogy elkerülni az emberölést? ISTVÁN Nem én támadom meg Konrád császárt. Nekem Ostmarkból egy barázda sem kell. Ö akarja elfoglalni Pannóniát. Ha átlépi a határunkat, én karddal fogadom! GIZELLA Nem lehetne valahogy meg1080
