Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Jánosy István: István király alkonya (dráma)
menteni a békét? Küldenél hozzá még egy követet. ISTVÁN És a követ mit mondjon neki? Azt, hogy önként átadom Pannoniét? Hogy önként ajánlom magamat vazallusának? Mert csak erre fordulna vissza. GIZELLA Azért a német császár mégis több, mint a magyar király, mint ahogy a német nép előbb jár az igaz hitben, meg a műveltségben is? ISTVÁN Felsőbbrendű szerinted? GIZELLA (hallgat) ISTVÁN Tehát én, az alsóbbrendű, aláz- kodjam Konrád lábához? Ez igazságos, mert ez a Világ rendje. így érted? GIZELLA Nem. De én csak a békét akarom. Eddig olyan szép békességben megvolt a két nép, mert a római császár és a magyar király úgy voltak egymással, mint két testvér. ISTVÁN Bátyáddal, Henrik császárral. Azért, mert ő valóban egyenrangú, független uralkodónak ismert el engemet. Sohasem támadott meg. És a kereszténység plántálásában igazi testvérként segített. Miért nem cselekszi ugyanezt Konrád? Miért akar igát vetni rám? Én nem tekintem őt testvéremnek? GIZELLA Ezt én sem értem, miért van az új császár ilyen ádáz indulattal irántad, mikor nincs a világon a németeknek még egy ilyen hűséges barátjuk... És a németek is hű barátként álltak melletted. ISTVÁN Kupa leverésére gondolsz? GIZELLA Arra. Akkor még te is másképp gondolkodtál. ISTVÁN Én? Ugyan miben? GIZELLA Elismerted a császár felsőbb- ségét. És az ő barátsága volt mindennél drágább teneked, és nem . . . ISTVÁN .... az országom függetlensége. Erre gondolsz? GIZELLA Igen. Mintha a fejedbe szállt volna sok dicsőséges tetted. Egyenlőnek képzeled magadat a ........... I STVÁN ...........császárral. Nem vitatkoz om veled, nem akarlak megbántani Csak annyit: én már akkor megfogadtam kettőt: hogy a magyar népet és országomat kereszténnyé teszem, és hogy függetlenségét minden támadóval szemben megoltalmazom. Kérdem, megtámadott-e akkor a császár? GIZELLA Én sem vitatkozom veled, hiszen érveidnek nem is tudnék ellene mondani. Csak azt vallom be őszintén neked, hogy ha elkezdődik a háború: minden egyes tőr, lándzsa, amellyel megölnek egy német vitézt, az én szívemet járja át, és nem tudom, vajon túléli-e szívem ezt az iszonyú kínt. ISTVÁN Elhiszem neked, Gizella. És fáj nekem a te fájdalmad. Hiszen te mindig őszinte és becsületes hitves voltál, és kivetted a részedet — nem mint egy ember, hanem mint egy valóságos szent — emberfölötti munkámból, az igaz hit plántálásából. De most végre megérted: nekem is mennyire fájt, amikor saját népem vérét kellett ontanom, köztük közeli rokonaimét, mint Kupa. Annyiszor kérdezted: miért gyötröm magamat örökös- álmatlanul: mosoly miért nem száll soha arcomra, miért olyan ritkák és szomorúak öleléseim. Hát ezért. Mert ezreket irtottam ki népem legjobbjaiból. GIZELLA István, tudod, hogy nem volt még a földön hitves, aki oly hűségesen csüngött az urán, mint én. Mindig csak az volt egyetlen célom, hogy boldoggá tegyelek, és ha azt láttam, hogy a te egyetlen szenvedélyed a munka, csak azon törtem magamat, hogy minél több terhet levegyek a válladról még erőmön felül is. Csak egyet nem mondtam elégszer neked: azt, hogy szeretlek. Hogy szeretlek úgy, mint senki más, jobban mint szülőanyád. De éppen mert szeretlek, most nagyon féltelek. Iszonyúan féltelek! ISTVÁN Ugyan? Nem voltam eddig is állandó életveszélyben, amikor Kupa, Ajtony, Thonuzaba elé mentem? GIZELLA Kupa, Ajtony, Thonuzaba? Kik voltak ezek? Legföljebb egy magyar megyének az urai. De most a császár vonul ellened. Aki a Világ minden fejedelmét hódoltatta. Még a pápa is úgy táncolt, ahogy ő fütyül! Tudod te egyáltalán, hogy kivel állsz szemben? ISTVÁN Tudom, hogy ez lesz életem legnehezebb próbája. Minden eddigi csak gyerekjáték volt. De azt is tudom, hogy István, míg él, hű marad fogadalmához: országát és népét megoltalmazza. Ha pedig holtan maradok a csata porondján: hősi példám majd világít fiamnak, hogy híven kövesse azt. GIZELLA (zokogva borul István nyakába) István! Nem tudok szólni többé. Elhagytak a szavak. Csak oly iszonyúan fáj, fáj .... és féltelek, féltelek, féltelek! .... Könyörülj rajtam! 1081
