Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Jánosy István: István király alkonya (dráma)
s nem szégyellte önön szépségét? (Ezt már fölébredve mondta) SZENT GELLÉRT (ugyanis amikor meghallotta tanítványa álmában-kiáltozását, rögtön bejött és ott vigyázta álmát) Fiam, mindez a Sátán kísértése volt. Állj ellene bűnvallással, imádsággal és böjtöléssel ! IMRE (végtelen szorongással) Miért bűn az, ami szép? GELLÉRT Még mindig a Sátán orozko- dik benned! Hagyj föl az ösztöke-ellen- rugódozással, törj össze, s térj meg! IMRE (szomorú önmegadással) Összetörtem, atyám. Fölhagyok bűnös rugódozá- sommal, eltiprom a kísértőt. Nem tekintek többé bűnös nőszemélyre; egyben azt is megfogadom, hogy ne környékezzen többé a kísértő: egész életemben nem érintek soha nőt: ilyen szűz maradok, amilyen most vagyok. GELLÉRT (rémülten) Ne! Ezt ne fogadd föl, fiam! Te király léssz, és utódokat kell hagyjál magad után! IMRE Atyám, már kimondtam fogadalmamat. Vissza nem vonhatom! 6. jelenet (István és egy hírvivő. Jelen van Gellért püspök is) ISTVÁN (a hírvivőnek) Azt üzenem Tho- nuzaba úrnak, jöjjön ide házanépével és szolgáival, és mind vegyék föl az igaz hitet a szent keresztségben! HÍRVIVŐ Igenis. Azonnal indulok, (el) ISTVÁN (miután kettesben maradtak, Gellérthez) Mindig szeretem hallgatni a te arany szád igéit, Gellért püspök. Mivel vidítasz föl most őrlő gondjaimban? GELLÉRT Nem tudom, vidítalak-e. Fiad — azt hiszem meggondolatlanul — olyat fogadott föl, amit én nem kértem tőle, sőt ......... I STVÁN Szerzetes akar lenni? GELLÉRT Majdnem. Szüzességi fogadalmat tett, hogy nem érint nőt soha. ISTVÁN (döbbenten) Ki lesz az én utódom Imre után? GELLÉRT Fiad túl komolyan veszi Urunk tanítását. Minden parancsát szó tzerint akarja megvalósítani. ISTVÁN Beszéld rá, hogy vonja vissza ... GELLÉRT Nem lehet. Elesküdött már. STVÁN Még egy kés a szívembe ... (Visszatér a Hírnök) Magad jöttél? HÍRNÖK Magam. ISTVÁN És Thonuzaba úr? HÍRNÖK Nem jött. ISTVÁN Mondtad, hogy a király parancsolta? HÍRNÖK Háromszor elismételtem. Azt üzente, a királynak mindenben fejet hajt, csak a hitben nem. Alattvalóik hitét a magyarok mikor háborgatták? A hit az ő lelke dolga, abba még a király se szólhat bele. ISTVÁN Ezt mondta? HÍRNÖK Ezt. Hozzátette: ez becsület dolga. ISTVÁN (Péterhez fordul) Péter fiam! Magad mellé veszel annyi csatárt, amennyit jónak ítélsz, és hadat viszel Thonuzaba úr ellen. Fogva idehozod őt, háza népét és egész nemzetségét. PÉTER Igenis, apámuram. (el) (Péter visszatér Thonuzabával) ISTVÁN Thonuzaba. Tudod, miért hivattalak? THONUZABA Tudom. ISTVÁN Fölveszed a keresztséget ? THONUZABA Nem. ISTVÁN Miért nem? THONUZABA Király, én hűséges alattvalód vagyok, ha a trónod, az ország kerül veszélybe. Életem árán is oltalmazlak téged. De nékem elég jó Isten Allah, és életemnek elég jó kalauz Mohammed. Mohammed útján jár Ázsia nagyrésze: szaracének, izmaeliták, perzsák, turkok, besenyők, arabok. Többen vannak, hatalmasabbak, tudósabbak, mint a németek, frankok, taljánok. Miért ne tartsak velük? Miért hajtsak térdet és fejet annak a keresztreszögezett rabszolgának azért, hogy eljöjjenek seregestül szőkehajú, páncélos csellengők, s azt ordítsák a fülembe: „Térdre előttem, kuvasz! Te léssz a mi rabszolgánk!” — Én is szánnám, tán még szeretném azt a nyomorult kereszt- reütöttet, ha nem jöttek volna a páncé- los-kámzsás terjesztői, s nem szólnának úgy velünk: „coki rühes eb!” — Nem, uram! Allah szabadságot adott nekünk, a te kereszted csak rabszolgaságot. ISTVÁN (higgadtan) Eszeden légy, Thonuzaba! A rabságot én sem szeretem, és benneteket is meg foglak oltalmazni tőle. Ezt becsületemre mondom, én, a király. És míg én élek, nem tipor senki a feje1079
