Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 12. szám - Jánosy István: István király alkonya (dráma)

2. jelenet (Az épülő székesfehérvári dóm előtt Ist­ván és Aba.) ISTVÁN Most érték el a főhajó korona­párkányát. Most teszik rá a tetőszerke­zetet. Gyerünk föl! ABA Föl azokon a nyaktörő létrákon? Leszédülünk! ISTVÁN Én nem szédülök. Ezek életem legszebb percei, amikor a templomépít­kezéseket ellenőrizhetem. Bár lennék in­kább kőműves, vagy építőmester. Nem kell öldökölnie, fenyítenie. Mennyivel szebb hivatás ez, mint a királykodás! ABA De hiszen itt rabszolgák dolgoznak. A kőműves, meg az ács is az. ISTVÁN Mégis több értelem lakozik a fejükben, mint egyik-másik ispánom fe­jében! A nemzetségfőkről ne is szóljunk! Szívem szerint fölszabadítanék minden rabszolgát, mert Krisztus urunk szemé­ben nem hátrábbvalók ők, mint a király vagy ispán. ABA S ha őket mind fölszabadítanád, ki fogná meg az eke szarvát? Ki bá­nyászná a vasat, ércet? ISTVÁN Ezzel érvel az urak többsége, ha arra buzdítom őket, szabadítsák föl rabszolgáikat. Persze magam mutattam példát, midőn szolgáimat szabad ember­ként rendeltem ispánaim alá és tettem udvarnokaimmá. Ezért is ferde szemmel néznek rám. ABA A király megteheti. ISTVÁN Azért törvénnyé is tettem, hogy a családos rabszolga 100 arany pénzen, a magános 24 arany pénzen, vagy ilyen értékű szolgálattal megválthassa magát. De nézzük az építkezést. Most húzzák föl a kötőgerendákat. ABA (Istvánnak mutatja) Itt lesz a ki­rályi palota. Már kiásták az alapárkot. (A kőművesek egy csecsemőt dobnak be­le az árokba. István észreveszi) ISTVÁN Mit dobtatok be? Hozzátok ide. SZOLGA Uram, nem lehet. Veszedelmes volna. ISTVÁN Leüttetem a fejedet, ha nem te­szed, amit mondtam. SZOLGA (odateszi a csecsemőt István lába elé) ÍSTVÁN De hiszen ez még él! SZOLGA De látod, uram, a hideg rázza. Fölépülésére már nincs remény. Külön­ben is egy szolgalány szerelemgyereke. ISTVÁN Mindegy. Élő gyermek. És te pedig gyilkos vagy! SZOLGA De uram! Én nem tettem sem­mi rosszat. Ősapáink is csak így csele­kedtek. Máskülönben összedűl az épület. ISTVÁN Élő embert befalazni?! SZOLGA (meggyőződéssel) Igen, uram, így szokás. Mi ugyan csak egy haldokló, balga csecsszopót akartunk befalazni, apám idejében még ép, élő asszonyt fa­laztak be, amikor az erdőelvi Fejérvárat építették. Megesküdött 12 kőmíves; ame­lyiknek a felesége elsőnek jön közibük ura látására, azt az asszonyt falazzák be. Így is tettek. Anyám jött elsőnek apám látására kisöcsémmel. Hát őt falaz­ták be. (hallatszik — Kodály—Vargyas 175.) Hozzá is fogának magas Fehér-várhoz. Kit délelőtt raktak, délután megomlott. Kit délután raktak az éjjel megomlott. Arra tanakodék tizenkét kőmíves: ,Améknek idejön elébb felesége, aztat is fogjuk meg, tűzzel égessük meg. A szép fehér hammát mész közé keverjük...” (a csecsemőre mutat) Látod, uram, máris kiszenvedett. Falazhatjuk? ISTVÁN Nem. Becsülettel eltemetitek. Papot is adok hozzá. SZOLGA De összedől az épület! ISTVÁN Ide pedig befalaztok egy ebet, meg egy kakast, meg néhány tojást. Az is megteszi. SZOLGA (megdöbbenve) Ez a parancsod, uram? ISTVÁN Ez. SZOLGA Lelked rajta, Uram! Te lakozol benne majd. A te fejedre dől. ISTVÁN (Abához, de úgy, hogy minden­ki hallja) Ezentúl, ha valaki embert be­falaz építési áldozatul, azt én falaztatom be élve! Megértetted? (a kancellárhoz) Hirdessék ki minden piacon és hetivásá­ron. KANCELLÁR Igenis, uram! ISTVÁN Most pedig olvasd föl a törvé­nyeket, amelyeket legújabban fogalmaz­tatok. 1074

Next

/
Oldalképek
Tartalom