Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 11. szám - Fitz Péter: A magyar textil kalandjai I. (1968-1986)

térbe függeszthető kárpit esetétől. Szigorúan vizsgálva, az 1974-es III. biennálén is csak elvétve akadt még „textilszobor”. Tehát a korábban kitűzött elveket kicsit las­san követte a gyakorlat. Ugyanakkor elképesztő formai és szellemi gyarapodást tükröztek a művek. Meg­nőttek a méretek, új anyagok (szizál, kender, filc, műanyagok stb.) tűntek fel, szá­mos térelválasztó, dombormű hagyta el a síkot, próbálgatva az új dimenzió lehető­ségeit. „Ha az 1967—68 és 1975 között készült egyes textilkompozíciókat nézzük, ezek­ben is, csaknem kivétel nélkül felfedezhető a koncentrációra, összefoglalásra, teljes­ségre törekvés. Létrejött valami egyensúly, kiegyenlített, telített állapot, a különbö­ző stílusok, egyéniségek, tartalmak, technikák ideális, de a fejlődés törvényeinek megfelelően csak ideiglenes egyensúlya, amely még a jelentéktelenebb munkákra is az .aranykor’ fényét sugározta.” — írta Kovalovszky Márta. Ennek az extenzív szakasznak volt két további meghatározó fejleménye. Az egyik 1973-ban történt, a textilipar és a Savaria Múzeum közös kezdeményezésé­re a textilművészet másik, korábban kissé mostohán kezelt ága, az ipari textilter­vezés is biennálét kapott. Ezzel az ipari formatervezés — mint a környezetkultúra egyik lényeges alkotóeleme — új szempontú vizsgálat tárgya lehetett. A hétköz­napi, és iparilag előállított textilek ettől kezdve kétévente a szokásos — üzleti, gaz­dasági, technológiai — szempontokon túli megméretésben részesülhettek, a kiállítási közegben az esztétikai érték kategóriáival szembesültek. Valószínűleg lehetetlen pontosan meghatározni, hogy a magyar textilipari for­makultúra fejlődésében ezeknek az Ipari Textilművészeti Biennáléknak milyen köz­vetlen, közvetett szerepe volt. Annyi bizonyos, hogy a hetvenes években óriási költ­ségekkel végigvitt textilipari rekonstrukció során a szombathelyi megméretéseket nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A második nagy horderejű változást az 1975-ben megrendezett miniatürtextil ki­állítás hozta. Itt az történt, hogy egy műfaj születésével minden pszichológiai gát átszakadt — a kis mérettől tán kisebb volt az anyagi- és presztízs-kockázat —, s mindaz megvalósult a tértextil területén, amiről szavakban már öt éve álmodoz­tak a textilmozgalom résztvevői. A kicsiny méretben szinte csak textilplasztika született. Itt, mivel a műfaj teljesen új volt, nem kötöttek senkit — akár tudatta­lanul is — a konvenciók. Talán ennek a minitextil kiállításnak volt köszönhető az 1976-os IV. Biennálén a tértextil mindent elsöprő diadala. Az első törés okai a 70-es évek közepén A 70-es évek közepén egyszerre több dolog is megváltozott. Az a különös a folyamat­ban, hogy a pozitív és negatív külső hatások együttesen jelentkeztek, mégis mint­ha mindenki csak az előnyös fordulatokról vett volna tudomást. Ilyenformán az egész, akkor már „textiles mozgalomnak” nevezett műfaj elindult egy zsákutcának bizonyuló irányba, anélkül, hogy erről tudomást vett volna. A gazdasági mechanizmus megtorpanása, az olajkrízis egyszeriben végetve- tett a gazdasági konjunktúrának. A nagy építkezések — művelődési házak, tanácsok, szállodák stb. — kora lejárt. Az évtized eleji illúzió illúzió maradt; a textil térfor­máló szolgálataira, függetlenül attól, hogy már képes volt rá, nem volt szükség. Ezt akkor ugyan egyértelműen senki sem regisztrálta, s cél továbbra is az építésze­ti, azaz a közösségi alkalmazás volt. Csak közben az ehhez vezető eszköz — a kiállítás — végcéllá merevedett. „Textilművészetünk kiállító művészetté is formálódott. Ez önmagában még semmit sem jelentene, ha nem éppen a kiállítási forma hozta volna meg a szak­ma fokozódó erősödését.” —írta Attalai Gábor. A csapda bezárult: a felhasználásra nem volt lehetőség, kiállítani viszont le­hetett, itthon, külföldön, soha nem képzelt mennyiségben. Az egész fejlődési irány megváltozott, cél a kiállítótermi művészet. A 70-es évek közepének következő fontos változása az volt, hogy az úttörők — Attalai Gábor, Bódy Irén, Búzás Árpád, Cságoly Klára, Fürtös Ilona, Hübner 1026

Next

/
Oldalképek
Tartalom