Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - László Gyula: Szent István és Árpád népe (tanulmány)
tak”, (első honfoglalás onogur népe), a második hullám Oleg, tehát Árpád idejében volt, ezek voltak a fekete ugrok. Mármost tudunk, arról, hogy Bruno püspök 1007- ben keletmagyarországra megy téríteni a feketeugrokat. Ezek szerint királyi családunk a fehér ugrok leszármazottja lett volna? Erre utalhatna a nagyszentmiklósi kincs női asztali készlete. Ez a kérdés túl messze vinne s nyilván képességeimet is meghaladná, semhogy itt bővebben megvilágíthassam. Durván fogalmazva: lehetséges, hogy Árpád honfoglalása a Kézainál és a Képes Krónikánál megjelölt 670-ben vagy 700-ban történt volna és nem 895—896-ban? És az Árpád család származása is első honfoglalók népéhez kapcsolható? Csupa kérdőjel, de nem indokolatlanul odatett kérdőjel! Minket most ebből a kérdésből — Szent Istvánnak kapcsolatban — az Árpád család érdekel. Ez a régiek hite szerint is szent család volt. Az utódok születését csodás álmok előzték meg, vagy mennyei beavatkozás kísérte. Árpád háznak nemcsak Szent István után voltak szentjei, hanem előtte is. Emese álma a turullal azzal a jóslattal végződik, hogy méhéből szent királyok származnak. Álmos nevét is a latin „szent”-ből magyarázza Anonymus, s nem is járt messze a valóságtól, mert újabban nem a „vásáron vásárolt”-ból, hanem a török dicsőítő névből magyarázzák, akárcsak Árpád neve sem „árpaszemecske” már, hanem ugyancsak felkent értelmet kapott, mindkettőt a török nyelvből magyarázza (Rásonyi, Képes). Géza is megálmodja egy égi jelenetben fiának születését. István sírjánál is csodák történnek. Summa sum- márum ,a Turul nemzetség karizmatikus nemzetség volt, istenvezette család. Ebben a családban a hatalom öröklődött. Nem csodálkozhatunk, ha a kisfiú korában megkeresztelt István „királyunk” királlyá szentelése előtt nem az István, hanem Vajk nevét viselte, aminek jelentése — ismét csak a törökből — nagyjából annyi, mint a fiatalabb fejedelem. Ez méltóságnév volt, az István (megkoszorúzott, megkoronázott pedig személynév) kiváló keresztény nevelésben részesült. Hunyadi őse is Vajk volt, ők kun kenézek voltak a Kárpátokon túl. Aligha kételkedhetünk abban, hogy Szent István anyanyelve török volt, s népe közt magyarosodott el. Érdekes, hogy Szent István életiratai kiemelik, hogy ő maga nem térített. Nem értette volna jól népe nyelvét? Ez a megállapítás csak azok számára jelenthet meglepetést, akik elfelejtették Hó- man Bálint megállapítását, amelyet a Magyar Történelem első kiadásában a 93. lapon írt. íme: „A magyar uralkodóházban, előkelő családokban és a népnél egyaránt gyakori a török személy és nemzetségnevek (Árpád, Álmos, Zulta, Tas, Taksony, Üllő, Kaplony, Bors, Kartal, Ákos, Ajtony, Ond, Bulcsu, Gyula, Sarolt, Turul, Baja, Kurt stb.) . . . bizonyítják, hogy a magyarság széles rétegei — de főleg az előkelők — származásra is törökök voltak... a török nyelvet is beszélték, mely mintegy hivatalos diplomáciai, katonai és üzleti nyelvül is szolgált s talán valami előkelőség színét is adta ...” Az Árpádoknál büszkén őrzött családi hagyomány volt az Attilától való leszármazás tudata, a Turul nemzetséghez való tartozás. Ez a messze őskorral is összekötötte a családot az Emese álmához kapcsolódva. Az Árpádok családi kincstárában több ötvöstárgyat és fegyvert őriztek, amelyek hitük szerint Attilától maradtak a családra. A család szent voltának tudata tehát még „pogánykori” örökség volt. Szent Lászlónak is égi látomásai voltak! Rátérve a térítésre, ez bizony a nagyfejedelem, illetőleg a király parancsára indult meg. Az erőszakkal való térítés természetesen felületes volt. Ezt a régészet is megerősíti, mert a templom mellé temetkezések (amit a törvény rendelt el) csak a XI. század fele táján indulnak meg, de aránylag hamar válnak kötelezőkké, bár Halim- bán még a század végén is templomnélküli temetőbe temetkeznek. A nyelvvel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy fejedelmeinknek, de különösen Gézának és fiának Szent Istvánnak olyan kiterjedt külföldi kapcsolatai voltak, hogy bizonyára tolmácsok serege állt rendelkezésükre s ezek — talán csak alkalmanként — a térítő papoknak is fordíthattak. Eddig csak a sorok közt érzékelhettük, hogy István állama vegyes népcsoportokból állt, s hogy rátelepedett a nagyszámú lakosságra, amely onogur, magyar volt — a 1020
