Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 11. szám - László Gyula: Szent István és Árpád népe (tanulmány)

ez a rontás elleni védekezés volt, s rontás volt azelőtt is, s azután is. Térjünk át most egy másik kérdésre, hiszen a Szent István körül kialakult hatalmas irodalom úgyszólván kimerítette az összes forrásokat, mindent megírtak már róla, úgy, hogy csak részletkérdésekben remélhetünk valami újat. Ám itt nem is annyira Szent István különálló személyiségéről kell szót ejtenünk, hanem inkább Árpád népével való kapcsolatáról. Érdekes, hogy az alább bemutatandó kérdés nem szerepel sem a Szent István Emlékkönyv monumentális három kötetében (1938), sem Bogyay Tamás higgadt beszámolójában se Györffy György hatalmas művében, sem Dümmerth Dezső sok újat hozó munkájában. Ez pedig egy kérdés: milyen nyelven beszélt Árpád népe, mi volt anyanyelve Szent Istvánnak. A kérdés értelmetlennek látszik, hát mi lehetett volna más, mint magyar. Ám ha megkérdezzük mi erre a bizonyság, nem kapunk rá feleletet. Annyira természetes, hogy lám, eddig fel sem tettük. Pedig a kérdés nem ilyen egyszerű. Nézzük előbb Árpád népét. Ezt a népet az egykorú és hiteles források turk-ként emlegetik, sőt az arab források meg is mondják, hogy „A magyar pedig a türkök egyik fajtája”. Bölcs Leo, aki vezérkara számára írt Taktikájában bőséggel elemzi eleinket, „türkök”-ként ír rólunk, nemkülönben fia Konsztantinosz Porfürogennetosz. Érdekes, amit a hozzánk csatlakozott kabarokról ír (39. fejezet), akik: hogy szó szerint idézzem: „.. . letelepedtek a türkökkel együtt a besenyők földjén, összebarátkoztak egymással..Ennek következtében a kazárok nyelvére is megtanították azokat a türköket, és mai napig is használják ezt a nyelvet, de tudják a türkök másik nyelvét is.

Feltevésünkhöz a legközelebb gróf Zichy István járt, 1938-as Őstörténetében, amelyben úgy vélte, hogy a velejéig török onogurság a vonzáskörébe került nagytömegű finnugoros népre rátelepedve elmagyarosodott. Mi ugyanezen a nézeten vagyunk, csakhogy e folyamat színtere hazánkban lett volna. Erre vall Árpád népének, legalábbis vezető rétegének töröknyelvűsége.

Ha jól végiggondoljuk ezt a tudósítást, a következő gondolatot nem tudjuk elhárítani: hogy egy türk nép minket — nyelvészeink szerinti finnugorokat — meg tudott volna tanítani kazárul, képtelenség. Ellenben a türk népek nyelvei mind a mai napig igen közel állanak egymáshoz, s mivel a kabarok türkök voltak (a kazárok közül szakadtak ki), könnyen megtaníthatták saját nyelvjárásukra elődeinket, akik ugyancsak türkök voltak. Ügy látszik tehát, hogy Árpád magyarjainak nyelve türk volt, de az volt a honfoglalóké még jóidéig, hiszen ha mást nem teszünk, mint elővesszük Németh Gyula monumentális művét, a „Honfoglaló magyarság kialakulását”, amely az összes egykorú adatot (főként neveket) elemzi, végül is arra az eredményre jut, hogy majdnem valamennyi a török nyelvekből értelmes szó. Ezzel szemben a XI. századtól meginduló oklevelekben megőrzött szolganevek jórésze finnugoros nyelvünkből való, akkor egyszeriben kirajzolódik előttünk annak a kérdésnek lényege, amin nyelvészetünk és történelemtudományunk másfél százada vitázik: nevezetesen a nyelvünkben meglévő kétszáznyi török szavunkat nem valahol a Volga mentén szedtük volna fel, hanem itt helyben, a Kárpát-medencében az onogur magyar népbe beleolvadt Árpád magyarjainak harcos népétől! Van jövevényszavaink közt egy mongolos réteg, erről azt tanították nyelvészeink, hogy „bolgár-török”, mivelhogy a magyarság sohasem érintkezett volna mongolokkal, ám nem számoltak azzal, hogy a Kárpát-medencében a kései onogurokkal igen erős mongol réteg telepedett meg még a korai avarokkal is, és azoknak nyelve is jelentkezik „korai török” jövevényszavainkban, ezek tehát nem jövevényszavak, hanem a belénkolvadt, az onogurokba olvadt mongol nyelvi emlékek, illetőleg az alaplakosságba olvadt ár- pádi népek emléke. Ez a kérdés azonban beletorkollik a kettős honfoglalás kérdésébe s nem helyénvaló itt tárgyalni, mert elvezetne célunktól.

Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy Árpád magyarjai egy türk idiómát beszéltek, ám az is bizonyos (a helynevek tanúsága szerint), hogy népük egy része — talán az ottmaradt onogurok törzsei — a mi nyelvünket beszélték. Az államszervezők türk népe mellett tehát az első honfoglalók kintrekedt törzsei is részt vettek Árpád honfoglalásában.

Jövendő történelemkutatásunk egyik nagyon nehéz kérdését érintem. Az orosz őskrónika szerint a fehér ugorok akkor költöztek hazánkba „amikor az avarok vol1019