Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - László Gyula: Szent István és Árpád népe (tanulmány)
LÁSZLÓ GYULA Szent István és Árpád népe Ami alább következik, inkább csak hangos gondolkodás, töprengés a címben felvetett feladatról. Vajon nem jobb, nem egyszerűbb lenne címnek: „Pogány magyarság, keresztény magyarság”, hogy Deér József annak idején nagysikerű könyvének címét idézzem? Nem, a dolog nem ilyen egyszerű. Nem lehet ilyen egyszerűen sarkítani a kérdést, hogy Géza és Szent István előtt pogány magyarság volt, azután vette fel a kereszténységet a magyar nép. Ha igaz az — már pedig egyre szilárdul feltevésem —, hogy az onogur-későavarok már magyarok voltak, akkor számításba kell vennünk kapcsolatunkat a kereszténységgel, mert — úgy látszik — sokan közülük keresztények voltak. Az erre vonatkozó adatokat ugyancsak Deér József gyűjtötte egybe a Nagy Károly emlékkönyv I. kötetében. Lássuk a legjellemzőbbeket: A Nagy Károly-i hadjáratok kapcsán az avar kagán népével együtt megkeresztelkedik 805-ben és a keresztségben Ábrahám nevet nyer, előzőleg már a kapkan Teodor névvel megkeresztelkedett. Az avar udvar tehát kereszténnyé vált. De ezt megelőzően is éltek már keresztény közösségek az onogurok közt, mert Nagy Károly 791-es hadjáratának indokolásában: ,,propter ni- miam malitiam et intollerabilem, quam fecerunt Avari contra sanctam ecclesiam vei populum christianum..— szerepel. Egy másik egykorú forrás: „ut iniuriam, quem perpetraverunt Avari in populum christianum..Ezek az utalások legalább részben — az avar uralom alatt élő népek kereszténységére utalnak. Nagy Károly amolyan „szent háború”-félét hirdetett meg, mint defensor ecclesiae. Az avaroknál meglévő korábbi kereszténységre a temetőkben talált, nyakban viselt keresztek, keresztény jelképek (szölőtövet csipegető galambpár) utalna, sajnos az egyházi szervezetekről semmi adatunk nincsen. Talán az egész avar nép megtérését jelzi a 863- ból való adat, amely a gens hunnorum teljes megtérését igazolja. — Ne felejtsük el, hogy ezek a késői avarok onogurok voltak és feltehetően többségükben az első honfoglalás népei. Hogy kereszténységük milyen fokon állt, természetesen nem tudjuk, egy azonban valószínű, méghozzá az, hogy a kereszténység szláv eredetű szókincse ezekben az időkben került a magyar nyelvbe, érinthette tehát őket Cyrill és Method térítő munkája. Akárhogyan is áll a dolog, annyi bizonyosnak látszik, hogy Árpád honfoglalói a Kárpát-medencében keresztényeket is találtak, nemcsak a csekély számú szláv között, hanem az őslakosnak számító onogur-avarok, onogur-magyarok közt is. Salzburg és Passau térítő tevékenységéről az avarok és szlávok között Váczi Péter pompás dolgozata tájékoztat, amelyet annak idején a Szent István Emlékkönyv I. kötetében tett közzé. Beszámolót kapunk Váczynál a regensburgi egyházmegyének dunabalparti térítéseiről is. Summa, summarum, Váczy arra az eredményre jut, hogy: „Amikor a magyarság megjelent és a Duna-Tisza medencét megtelepedés céljából végleg megszállta, az itt talált népeknek jelentős hányada a keresztény hitet vallotta.” Árpád népének fejedelmei, nagyurai — s nyilván a nép maga is — nagy türelemmel kezelte a vallási kérdéseket. A Vita Methodi írja, hogy a magyarok fejedelme milyen tisztelettel fogadta a főpapot, ajándékokkal halmozta el és kérte, hogy „Szentatyám, emlékezzél meg rólam ájtatos könyörgéseidben”. Bizánci térítés felülről indul meg Bulcsu megkeresztelkedésével 843 körül. Gyula pedig megkeresztelkedése után Hieroteoszt, mint Turkia püspökét hozza magával! A latin térítés csak 973 után a quedlinburgi követ járás után indult meg, lefolyását és 1017
