Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Otar Csiladze: Vas-színház (regényrészlet - Balkó Ágnes fordítása)
benne, hogy senki és semmi nem állhat ellen akaratuknak és kívánságuknak. És ha .a dolog valóban pusztán a lakáson, a hajlékon áll, akkor nyilván nem fog nehezükre esni, hogy ízlésük szerint berendezkedjenek, hiszen csak most érkeztek, csak most kezdték meg életüket ebben a városban, akkor nem katasztrófa ha némi kényelmetlenséget kell elszenvedniük. A fő az, hogy tető van a fejük fölött: végül is nem menedékért jöttek, csak jobb, kellemesebb körülményeket kerestek. Ügy tartják, a bolondnak jobb az idegenek, mint az övéi között —, mintha róluk mondták volna. Először történt, hogy Daria véleménye nem egyezett az övével. És Dimitri már- már sértetten rótta fel és alá a szobát, és amikor Daria arra kérte, hogy segítsen kiteríteni a lepedőt, egészen megörült, mert magára hagyatva, akarata ellenére is csak az iménti látogatókon járt az esze, akár a fogékony nézőnek az izgalmas, tragikusan végződő darab hősein. Utánakapott a felényújtott lepedő csücskének, és remegő ujjakkal morzsolgatta. Daria a másik végén fogta és nyugodtan várt. A férj és feleség között kifeszülő lepedő meglebbent, akár egy üres függőágy, amelyből az imént kelt ki valaki, a harmadik, akitől sorsuk függött. Dimitrinek hirtetlen olyan nehézzé vált a szíve, annyira megszánta a feleségét, meg magamagát is, mintha kettejük között szakadék tátongott volna és csak ez a nyirkos fehérnemű kapcsolta volna őket egybe: úgy tetszett, elég annyi, hogy ő vagy Daria kiengedje a kezéből a lepedő felé eső végét, máris örökre elválnak egymástól, elveszítik egymást, eltűnnek a nemlét feneketlen szakadékéban. Bizonytalan-óvatosan maga felé vonta a lepedőt, és megérezte, hogyan feszül meg, áll ellent felesége teste a szakadék túloldalán. „Mire vársz?"’ — kérdezte tekintetével felesége, és Dimitri ekkor olyan erővel rántotta meg a lepedőt, hogy Daria egyensúlyát vesztve előrerepült, és ölelő karjai között találta magát. Értetlen-tétován vetette rá pillantását. „Hát hogyan, miként Daria?” — szólalt meg gyöngéden Dimitri, de a saját hangja zavarta, legyűrte nyálát, sietősen elfordította tekintetét, állát hozzápréselte Daria fejéhez és dermedten, érthetetlen-izga- tottan hallgatkozva Daria szíve dobbanására, itt dobogott, valahol egészen a közelben, mintha csak a saját testében lett volna. Arca olyan feszült-figyelmes lett, mintha még kisgyermek lenne, és először illesztené füléhez apja óráját. És valóban, távoli, gyermekkori emlékek villantak fel egy pillanatra az agyában: a sebesült, fátyollal bekötött kezű tiszt, a felélénkült vendégek vidám társalgása, a sercegő gyertyák a kandeláberekben . .. De csak egy pillanat volt az egész. Most nem erre volt gondja. Milyen régen voltak már férj és feleség, és mindeddig nem tudta, hogy asszonya teste ilyen lágy, ilyen bódító illatot áraszt, hogy ilyen izgató, ilyen gyöngéden odaadó, ölelő karjába zárt dereka, melle, törékeny csípője .. . Még egy pillanat és forró csókokkal borította könnyfutotta szemét, arcát, ajkát, haját... A lepedő zavarta, a lepedő ott kavargóit kettejük között, beburkolta őket, és ők ketten, a lepedővel együtt repültek az áthatolhatatlan szakadékba, a soha nem tapasztalt mélységbe, az élvezet, a gyönyör, az extázis mindeddig előttük ismeretlen szakadékéba. „Dimitri, Dimitri!” — tartóztatta, óvta, kérlelte a felesége, de Dimitrit már semmi sem állíthatta meg, mert lelke és teste mélyéig, utolsó csepp véréig bele kellett áradnia a gyönyör szakadékéba. Soha még hasonlót nem adatott megélnie: mindeddig soha nem érezte ennyire férfierejét, testét, mely egybeforrott felesége testével: soha nem volt ennyire őszinte, ennyire adakozó, ennyire merész; még soha nem ajándékozott és kapott ajándékba ennyi gyöngédséget, ilyen kincseket, ilyen gyönyört. Soha. Soha. Soha ... Daria! Kilenc hónap múlva a világra jött Nato — két házaspár nemzette, minthogy Dimitri és Daria új szomszédai bizonyos értelemben hozzájárultak a gyermek megszületéséhez, és ezen érdemükért, egyébként, csak hálát érdemeltek Nato törvényes szüleitől, igen, és tőle magától is, bármilyen elfogadhatatlan, kegyetlen és könyörtelen is legyen a világ valamennyi új élet számára, az élet önmagában is hatalmas jótétemény, és egyformán becses, amikor boldogsággal megajándékozván, boldogtalanságot hoz, amikor a boldogtalanságon át juttat el a boldogsághoz. Sajnos Dimitri és Daria szomszédainak élete nem rendeződött el; úgy érkeztek Batumiba, hogy mindörökre itt maradnak, de a színész felesége nem bírta elviselni az itteni körülményeket, helyesebben férje ostoba bohóckodását, és három hónap múlva elutazott, visszaköltözött a szikiéihez. Különben az még furcsább lett volna, ha nem ezt teszi, ha feltépi keblén az inget, mint egy hős kommunárlár.y. és meggondolatlan férje oldalán fellép a ba 994
