Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - Galambosi László: A széljárt húrokon ciklusból (versek)
GALAMBOSI LÁSZLÓ A Széljárt húrokon ciklusból Hány haha hullt madár, hány borzas álom hever a széljárt, fehér pusztaságon. Hajiunk föléjük. Simogatnánk mindet. Jaj! Korbács veri féltő kezeinket. * Kezedből galamb nem röpül, rostád se csattog szaporán; csak csontapámat karolod gyökérkoronás csontanyám. * Állok hóhalmú sír fölött, fa zúzmarázza fejemet. A jégharangon varjú ül, kongatom zúzott szivemet. * Karomba veszlek, kedvesem. Ágyunk, nagy ezüstös virág, rimgani kezd. A szerelem lángokkal csipkéz éjszakát. * Fejem fejednél. Születik a csók, a bíboringű, fénytestű kölyök. A mell, a has fehér dombjairól a combok hídja felé sündörög. * Hajad fehér. Melledben hó lapul. Holnapra tál sújt. Irgalmatlanul hördül az ég. Hogy a Napot kiszúrja, tövist lóbál a vihar karmos ujja. 605
