Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - Pék Pál: Jól van így, Holtág, Nemzedék (versek)
PÉK PÁL Jól van így Atlantiszod diólevélen — És fű szikkad és fréziák. Alámerít, 'hogy vágóhidak űrében roppansz, mint az ág, hogy napok, éjek siklanak ki, s hogy szabadságod megszökött, s csak vacogtat, hogy benned ébred, mi holnap mégis földre dönt: a habzó ősz, hol szájba vertek, s a kín fegyelme arcodon, hisz lobogót lan vak világban zörgettél — üres ablakon . . . Oly gyanútlan se lehetsz többé, hogy higgyed azt, mi füst szava — Ki jégcirmokkal páváskodtál, nem lettél más: a föld fia! De jól van így, mert verseidben, és fenék közt az egy-csapát, míg ég-örvénybe föltutultat, majd bontja érted a világ. És megérinthetsz minden arcot — Micsoda szélosönd omlik rád: mintha a hegyen föl, csak föl még, mintha jövődet hallanád — I
/
