Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Szabó László Sándor: Jeladások a jég alól (Mati Unt műveiről)

tűnhetik, ám észtországbeli jogosultságát minős okunk kétségbe vonni. Annyi bizonyos: ha nem is a műfajokat in statu nascendi kétségbe vonó Crocéhez kell is visszatérnünk, a szűk műfaji beha táraiba tatlanság nem „tesz rosszat” esetünkben: az egy szálon futó cselekményt visszautalásokkal, emlékezésekkel „kiszálazó” Mati Unt-i próza a befogadó szempontjából haszonnal jár: a körös-körül cserjékkel megkötözött futóhomok csak jobban őrizheti felszín alatti kincseit.

*

Mati Unt számára a szerelmi kapcsolat olyan alap-függés, amely — ha egyéb lét-szférákat nem is határoz meg egyöntetűen — bizonyos fokiig behatárolja hősei cselekvési szabadságát. Az adósság után Az élet lehetőségeiről az űrben című írásában is a férfinő kapcsolat vetületében tárja fel azt a lét-közeget, amelyben szereplőinek élniük kell. Utazás-motívummal indul ez a mű is: Enm, az utolsóéves ;asztrofizikus-halIgató a vonaton ismerkedik meg az átmenetileg-kalauz Esterrel (nyilván tudatos névválasztás: Ester héberül a. m. ’csillag’). A jogra készülő lány egy ifjú filozófussal, Vellóval él együtt, aki pár hóbortos év után ömbajszoló, rendszeres beosztású munkával igyekszik minél nagyobb tudást (s italán pozíciót?) szerezni. Mielőtt Ester igazi válaszút elé kerülne, Veil© eltűnik; Enn-nel együtt azonosítják pár nap múlva a vízbefúlt fiatalember tetemét, akinek előbb csak ruháit találják meg. Vello nem hisz a boldogságban. „A mai ember eltitkolja az érzelmeit, csak az értelmén keresztül lehet megközelíteni. Bár erősen kétlem, egyáltalán meg lehet-e még közelíteni, és van-e mit eltitkolnia” — töpreng Enn, még az Esterrel való találkozás előtt a vonaton, kulcsot adva talán Vello pusztulásának szükségszerűségéhez is. A „rövid regény” mindenesetre nem happy end inggel zárul: „alkalomadtán egy este valószínűleg (kiem. Sz. L. S.) Estért is felkeresem” — így Enn a mű végén. A lány pedig az adás végeztével is nyitva hagyja tévékészülékét: „hátha idetéved egy távoli világ hívása” (az antenna ui. „őr” talán, amely felfogja a világűrből hozzánk érkező jelzéseket). Csengetnek ugyan: de hogy Enn jelenik-e meg — csak sejthető.

Ebben a műben jelenik meg az a kompozícióé szint, amely majd — továbbfejlesztve — az Őszi kavargás módszerévé válik. Enn és Ester fejezetenként váltva — saját nézőpontból — .meséli el, szövi tovább a történetet. Három ízben szakítja meg „A szerző” jelzésű fejezet ezt a sort: Vello „bemutatásakor”, ruháinak megtalálásakor, és temetésén: nyilván az objektív nézőpont beiktatása ez, amelyre az őszi kavargás ban már így nem lesz szükség.

*

A szélőrlő című 1981-es gyűjteményben megjelent Lovas a Bodeni-tavon a szabályos novellaforma jegyeit mutatja. A cím egy német legendára utal, amelyet Mati Unt az elbeszélés vége felé így foglal össze: „Egy futár fontos hírt visz. Egész éjszaka lovagol. Miután óéiba ért, .reggel megmondják neki, hogy átügetett a nagy tó fölött, a vékony jégen, amit hó borított. A futár nem tudta, hogy csupán a gyorsasága mentette meg. Amikor ezt elmondták neki, a szívéhez kapott, és holtan rogyott össze.” A novella rövid cselekménye pedig: az egyes szám első személyű „főhős” (ezúttal név és foglalkozás jelöletlen marad, minden bizonnyal értelmiségi, sejthetőleg művész) egyedül marad otthonában s szinte az egész mustamäei lakótelepen (az őszt kavargás helyszíne ez már), vélt ismerősre bukkan egy eszpresszóban, beszélgetésbe kezdenek „közös ismerősökről”; aztán — már a „mesélő” lakásán — kiderül: nem ismerik egymást. A tegezés magázásba vált át, a légkör fagyossá válik', majd az ismeretlen szívrohamot kap, és a mentőautóban (az „elbeszélőnek” 300 métert kellett futnia az első telefonfülkéig) meghal. Mármost a megfelelések a következőek volnának: futár = az idegen; a vékony jégtükör = a mindennapi (sőt baráti!) kapcsolatok vékonyburkú közönye, esetlegessége. Mati Untnak a parafrázis beteljesítéséhez kissé teatralizált je911