Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Szabó László Sándor: Jeladások a jég alól (Mati Unt műveiről)

lenetet kell beiktatnia, amely az írás egészének hangneméből ki is rí; mindenesetre nem az elidegenedés olcsóbbik egzisztencializmus-beszüremkedésű megfogalmazása ez. Az Őszi kavargás szegregációs modelljéhez szánt ujjgyakorlatnak is vélhetjük a művet — a teljes életmű ismeretének hiányában is —, feltéve persze, ha eredetije megelőzte a továbbiakban részletesen tárgyalandó regényt.

*

Az Őszi kavargás a Looming című folyóirat 1978/8—9-es számaiban jelent meg első ízben. (Az 1924-ben indult lap — címe magyarul „Alkotás”-t jelent — kezdeti célkitűzéseit tekintve az észt Nyugatnak nevezhető.) A regénynek „központi cselekménye” (gyanítható ez már a címből is) kevéssé van: látszólag hétköznapi emberek róják Tallinn (Szolnok testvérvárosa) utcáit, elsősorban a már említett Mustamäe lakótelep (a datálás szerint a mű is itt íródott, 1977-ben) kockaházai közt, amely valamennyiük lakóhelye. Hat szereplő mindennapjait, gondolatait, apró-cseprő tetteit s olykor irrealitásba hajló vágyait követhetjük nyomon — a hat szerep szerzőre lel: Mati Unt felhagy az egyes szám első személlyel, klasszikus leíró módszerrel ábrázolja az eluralkodó őszben zajló eseményeket. A hét fejezetből álló mű első hat fejezetének címe konkrét időmegjelölés (Kora ősz, Késő ősz, A tél), illetve egy-egy természeti esemény (A zivatar, A köd, Az első hó); a fejezeteiken belül előbb szabályos rendben kerülnek sorra a szereplők (Eero, a költő; Kask, a borbély; Maurer, az építész; Laura, az elvált, örökösen tévét néző asszony; Theo, a vendéglői portás és Peeter, Laura kisfia), a harmadik fejezettől aztán a sorrend lassain-lassan összekuszálódik, .amint lét-közegeik is egyre inkább egymáséihoz közelednek. Előbb csak Laura és Kask véli látni egymást, majd Theo, a prepotens hím — aki „A férfi és nő” című könyvén dolgozik évek óta, sorszámozva nőit s bevetve .asztrológiai ismereteit — felszedi .Mauer feleségét; később Eero egy éjszakai buli során véletlenül Laurához csenget be (el is cseveg vele, észre sem véve tévedését), majd egy elvesztett dzseki „vándortárgyként” (mint Tersánszky ceruzája, kézikocsija vagy biciklifékje) „hozza össze” a szereplőket, hogy Kask baleseténél valamilyen formában már mindannyian jelen legyenek. Az atomizált lakótelepi figurák számára persze ezeknek a „találkozásoknak” semmilyen jelentőségük sincs: épp itt szakít gyökeresen a szerző a regényépítkezés megszokott szkémáival. Mustamäe lakói — akik olyan házakban élnek, amelyek „mentesek minden emberitől”, amelyek a „halott kultúrák emlékei”nként sorakoznak, akik gyermekeinek „se neveltetésük, se történelmük nincs, és akik nem tudják, miért és mikor kerültek ide” — nem ismerhetik fel mégiscsak-egymástól-is-függésük tényét: szegregált létük vélt autonómiájába zárkózva sodródnak, „kavarognak” egy „ál-élet” színfalai között, Eerót és Peetert kivéve szűk látómezejű magabiztosságban.

Bár Mati Unt az objektív szubjektum-ábrázolás revelatív példáját adja e művében, kétségtelenül Eero figurája — már hivatását tekintve is — a hozzá legközelebb álló: „a néptől távol álló író”, aki általában „sétál és egy jobb világról álmodik” s olvasóját keresi mindhiába. Mindazonáltal Mati Unt Eero alakjának megformálásakor nem valamiféle kiégett, kozmopolita, remónytvesztett beatnik, vagy kiebrudalt tehetség rajzát nyújtja — ízig-vénig korunk embere ő, „súly alatt a pálma”, aki vátesz- szerepről nem álmodhatik: teszi a dolgát, gyűjti önmagába a hasznosíthatók Az Epilógus egy rövid bekezdéséből megtudjuk: feleségül veszi Laurát. Meglelte olvasóját? Mindenesetre a „környező világot tanulmányozó” Peeter mostohaapja lesz (ez a kettős reményes jövőt sejtetne — már amiatt is, mivel egy észt népdal a világ öt legrosz- szabb állapota közé sorolja az árvaságot: „Ahol apátián fiú sír / Ottan mély kút keletkezik”) — de mire megy majd Laurával, a saját életébe egy — vélhetőleg amerikai — tévésorozat „hőseit” besorozó asszonnyal, s mihez kezd Laura — vele? Balgatag s nem tárgyszerű kérdések ezek persze, de a regény (rejtett) humanitárius alaphangja mondatja ezt, nem az elemzővel — az olvasóval.

Egy módosult 'típusalkotó-módszer alkalmazójaként Mati Unt a regény további

912