Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Szabó László Sándor: Jeladások a jég alól (Mati Unt műveiről)

A felvilágosodás időszakában fordult egyre növekvő figyelemmel — és szeretettel — a magyar gondolkodás „halszagú” nyelvrokonaink felé. 1801-ben Peretsényi Nagy László, Arad vármegye szolgabírája, megmosolyogtató etimológiával nevezi Esthon- nyának (azaz az „est honának”, a téli sötétség országának) latin neve alapján Észtországot, „Szakadár”-ról, az „esthonnyai magyar fejedetam”-ről írott hőskölteményében.

Az elkövetkező másfél évszázad etnográfiai irodalma meglehetősen gazdag észt tárgyú témákban (elég csak Versényi Györgynek, Vikár Bélának és Bán Aladárnak az Ethnographiai Közlönyben, az Ethnographiában, a Turánban stb. megjelent tanulmányaira hivatkozni), ám az érdeklődés természetszerűleg elsősorban <az etnikailag közös múlt felé irányul. Pedig a két — nemcsak nyelvében, de a történelemtudatát és -felfogását kialakító históriai „élményekben” (idegen elnyomás, álfüggetlenségi korszakok) is rokon — nép sorsában a jelenig vezethető párhuzamosság is észlelhető (gondoljunk csak az anyanyelv megtartó szerepére); italán ezért is oly ismerősek olykor Mati Unt regényalakjai a magyar olvasónak. Nagy erénye a szerzőnek ugyanakkor, hogy a századelő nagy szellemi mozgalmának, az Ifjú Észtország csoportosulásnak Gustav Suits által megfogalmazott jelszava („Legyünk észtek! De váljunk európaivá is!”) szellemében ütőér-tapintású pontossággal „diagnosztizálja” a sajátosan észt mentalitás megnyilvánulásait, s fogalmaz meg egyidejűleg az egész Európa (hogy ne tágítsuk tovább a kört) valódi betegségeire utaló jegyeket, vagy korunk pszichopata eredetű szimptómáit. „Néha eszembe jut, hogy az emberiség utolsó nemzedékéhez tartozunk — írja már Az adósságban — s ez oly sokra kötelez” — folytatja a mondatot; de itt még mintha csak egy hangszerhez mit sem értő laikus kizárólag a zongora fekete billentyűzetén kezdene játszani — harmonikus dallam még ebből is születhet.

Mati Unt nem törekszik szélsőségesen avantgarde megoldásokra, hisz abban, hogy „a mai regény beavat a közös emberi dolgokba” (Béládi Miklós), megpendít olykor a Szentkuthy Miklós által „entallektüel preparátum”-nak nevezett teóriájú nouveau románra emlékeztető hangokat (mikro-precíziós leírások), de a magyar próza hetvenes évekbeli főelágazásához hasonló „mélyreális” irányt vesz ezekből is: Hajnóczyt, Esterházyt, Czakót jelölhetnénk meg ebben a rokonának. S szerencsére Tandori „szóbő hallgatásához” (Alexa Károly) sem jut el.

*

Mati Unt első magyar nyelven megjelent .munkájának, Az adósságnak nagy lélegzetű kezdete kiforrott írástudót feltételez. „Nem untam meg az életet, csak egyszerűen torkig vagyok vele” — indul neki egy tengerparti kirándulásnak a mű egyes szám egyes személyben beszélő hőse, Lauri, a sofőr. Kedveséhez, Maliéhoz indul — „lőve story” bizonyos értelemben ez a történet —, hogy a távolsági buszon megismert Reesi- vel töltse aztán első estéjét (s extravagáns festő-barátjával, Ennóval, akit Leningrád- ban egy útja alkalmával — mivel rövidnadrágot viselt — „agresszív vénasszonyok” vettek körül, és csak magát „külföldinek” álcázva menekült meg), s másnap visszatérjen ismét Maliéhoz, aki „anyának érzi magát” — s Lauri vállalja a leendő családapaságot: ez az az „adósság”, amelyről a cím is beszél. „Ezen a világon mindent meg kell valamiképpen fizetni” — gondolja Lauri hazaútban — és Mati Unt kezdeti nagy lélegzete itt érezhetően ki is fullad: nem becsületbeli, nem nemzedéki tett már Lauri vállalása, de fellázadni sem tud még: visszatér a majdnem-elhagyott lányhoz, s minden bizonnyal tovább furikázik Prága márkájú teherautóján Tartu és Tallinn között.

Az Előérzet című kötetben 74 oldal terjedelmű írás műfaji meghatározásában értékes segítséget nyújthat a Szovjet Irodalom 1975/6-os finnugor számában megjelent, A mai észt próza irányai összefoglaló címet viselő tanulmányválogatásban O. Jogi tollából közölt értékelés, amely arról tudósít, hogy az észt prózában a hetvenes években „a regénynek és a kisregénynek valamilyen hibrid formája honosodott meg, amelyet rövid regénynek (kiem. Sz. L. S.) neveznek”. A terminus technicus bizarnnak

910