Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Szabó László Sándor: Jeladások a jég alól (Mati Unt műveiről)
SZABÓ LÁSZLÓ SÁNDOR Jeladások a jég alól (MATI UNT MŰVEIRŐL) Az 1983-ban, a Modem Könyvtár 466. köteteként megjelenít Őszi kavargás című regényével Mati Uint vélhetőleg ia modern észt próza legjelesebb magyarországi reprezentánsai közé emelkedett. Az 1944-ben született szerző eddig sem volt ismeretlen a balti nyelvrokonunk irodalmát figyelemmel kísérő hazai olvasók előtt: 1970-ben ugyancsak a Modern Könyvtár sorozatban jelent meg — a mai észt elbeszélők írásait közreadó, Előérzet című antológiában — Az adósság című „kisregénye” (Mati Unt írásainak műfajára még visszatérünk); s további két gyűjteményes munkában találkozhattunk írásaival: A bálvány című válogatás (Európa, 1973.) Az élet lehetőségeiről az űrben, A szélőrlő címmel — szintén az Európánál, 1981-ben — megjelent kötet pedig Lovas a Bodeni-tavon című szépprózáját tartalmazza. Egyéb művei — mint a 18 (!) éves korában írt Isten veled, sárga macska című regénye, valamint az Előérzet utószavában említett Ez a világ és a másik, továbbá iá Phaeton, a nap fia című drámái (itt jegyezzük meg: Mati Untot az 1983 végén megjelent Észtország-útikönyv drámaíróként tünteti fel), A bálvány életrajzi jegyzetében említett Gyilkosság a szállodában, és a Szovjet Irodalom 1975-ös finnugor számában. O Jogi általt citált Mat- tias és Kristina, illetve Ha nem haltunk meg, továbbra is élünk című kisregényei — ezidáig nem olvashatóak anyanyelvűnkön. * Ha megkíséreljük magyarul megjelent műveinek tükrében áttekinteni Mati Unt őszi kavargáshoz vezető útját, nagyjából töretlen tematikai és stiláris ívpálya rajzolódik elénk. Tehetséges fiatalként indul, már „ifjúsági korban” felvértezve a hagyományos prózaírás megkövetelte „profi” erényekkel: az Isten veled, sárga macska (Németh Tibor György 1970-es, Nagyvilág-beli kisrecenziója szerint) szabályos, tiszta szerkezetű regény lehet; a cselekmény minden bizonnyal autobiografikus 'elemekkel átszőtt: egy tizennyolcéves fiú pálya- és párválasztási nehézségei adják 'témáját; első kritikusai elsősorbán az előítéletekkel való bátor szembehelyezkedését, az új nemzedék magától értetődő család- és társadalomban létjogosultságának megfogalmazását tüntetik fel fő erényeként. Az adósság sem szakít a tradicionális prózaformával, és e mű nagy részét is áthatja még a cselekvési lehetőségekbe vetett nemzedéki hit, bár néhány meditativ részben már tapinthatóan jelen van bizonyos korreláció és konfrontáció — nemzedéki alapon főleg —, s megjelenik a világ sorsáért érzett aggodalom. Az élet lehetőségeiről az űrben (amelynek címe ellenére semmi köze a science fictionhöz) jelent alapvető változást: itt megszűnik az „egyetlen mesélő”; az alkotói személyiség polarizálódik: egyazon történet a két főszereplő párhuzamos monológjaiban jelenítődik meg (ez már majdnem az Őszi kavargás módszere), az itt szereplő fiatalok életszemlélete már egy (egészséges) nonkonformizmus irányába tendál — miközben erősebb hangsúlyt kap az őszinte érzelmek szerepe —, és a tragédia (a halál) is megjelenik. Az őszi kavargás lapjairól pedig a naiv pátosz diktálta harmónia végképp kivész: a mustamäei lakótelep „rondabugyiraiból” 'legfeljebb csak a purgatóriumig nyílik kilátás — dehát a közeli Paradicsom gondolatával nemcsak a világ irodalma számolt le az elmúlt évtizedekben. * 909
