Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Árpás Károly: Az észt nemzeti megújulás (tanulmány)

csatározások közben szerezte. Tartuba költözve felismerte a pillanatnyi erőviszonyokat, kapcsolatba lép az esztofilekkel. Egyesületeivel, újságaival országos befolyásra tesz szert, családjából és köréből ered az észt irodalom és kultúra. Gyümölcsöző kompromisszumai révén kibontakozhat az egységes nemzeti mozgalom, tekintélyét, tevékenységét már Finnországban is méltányolják, ám a megalkuvások fölébe kerekednek. Willigerode és csoportja követeléseit elfogadva személye a polarizációnak lesz a kiváltója, az egység helyett beleveszik a pártküzdelmekbe. A Sándor-iskola Főbizottságában még tartja egy ideig magát, de a Toliforgatók Társaságában már nem jut vezető szerephez (noha alapítótag). Az 1871-es vitában még fölényben van Jakobsonnal szemben, ám 1872-ben Hurt eltávolodik tőle. (Kreutzwalddal még a Dalosünnep körül szakít, Köler és társai Jakobsont támogatják.) Az 1873-as sajtóhadjárat megrendíti, s a Sakala 1878-as megjelenése lezárja politikai pályáját. Az Észt Postás a németek szócsövévé vált, jelentőségét elveszítette. (Jannsent 1880-ban agyvérzés éri, 1890-es haláláig már nem tér vissza a közéletbe.)

Ahogy Jannsen pályája, Jakobsoné is tipikus példája kora politikusainak. 1859- ben fejezi be a tanítóképzőt, rövidesen Pétervárra kerül (még cári nevelő is lesz). Schulz-Bertram és Köler vezeti be a mozgalomba. Jó barátja lesz a lett Kr. Waldemars, aki a lett nyelvű Pétervári Újság szerkesztője — itt kap kedvet az újságíráshoz. (Világosság címmel kér engedélyt, nem kap.) 1865-től az Észt Postás levelezője lesz, s hamar megmutatkozik tehetsége. Ezekben az években ismerkedik meg a szlavofil Katkovval, aki ez időben fejti ki programját a pétervári lett, észt, finn fiatalok körében: meg kell szüntetni a német és svéd jogokat a tartományokban és a nagyhercegségben, mert azok a feudális rend maradványai, és bástyái, a vívandó harcban pedig támaszkodjanak a haladó gondolkodású szlavofilekre. 1868 őszén tartja meg első hazafias beszédét, melyben történelmi alapról a balti viszonyokat és a német tutonó- miát támadja. Távol marad a Palosünneptől, nem kér a Jiannsan-Wiilligerode egységből. 1870—72. között Tallinnban él, németellenessége (és orosz szimpátiája) tovább erősödik. 1870 júniusában megtartja 2., augusztusban 3. hazafias beszédét, melyekben egyre élesebben támadja a nemességet és a kereszténységet. A Három Hazafias Beszéd ritka gyorsasággal járta meg a cenzort, 1870-ben már könyvpiacra is került. Sajátos gondolatokat ébreszthet, hogy Hurt történelmi összefoglaló munkája 1869 óta a cenzornál feküdt. A nyomtatás szakításra kényszeríti Jannsent, lapja „nem bírja el” Jakobsont. Erre Elörß címmel kér lapengedélyt. 1875-ben mint a viljandi gazdakör elnöke körvonalazza gazdaság programját: a balti bárók földjeiből juttatni a kisbirtokosoknak és földnélkülieknek. Nem hagy fel az újságírással sem, a Golosz orosz s a Neue Dörp’tische Zeitung német nyelvű kormánylapba dolgozik. 1876-ban sikertelenül, ám 1877-ben sikeresen folyamodik lapengedélyért — 1878 márciusában megjelenik a Sakala (Viljandi német hódítás előtti neve). Nagy segítségére van Köler és az orosz esztofil csoport. Minden haladó erő örömmel üdvözli a németellenes lapot. A bárók 1879-ben elérik betiltását, de Jakobsonnak magasabb pártfogói vannak, 1880-tól újra megjelenik. Kreutzwald sejti meg először Jakobson hatalmi kapcsolatait, és méri fel helyesen ennek következményeit — még ebben az évben szakít Jakobsonnal. Pedig a nemzetiségi körzet ötlete itt merül fel először. 1881-re a Sakala veszít jelentőségéből, nyilvánvalóvá válik, hogy a burzsoá-demokrata érzelmek összeférhetetlenek az autokrata uralom támogatásával.

Érdekes változás történik a tallinniak körében. Ahogy csökken az oroszok befolyása, úgy ismerik fel a Jannsen bevezette formák életképességét. A különféle körökkel, egyesületekkel lassan befolyásuk alá vonják az észtlandi kormányzóságot — ők lesznek a jövő letéteményesei.

Kreutzwald és irányának jelentősége elhalványul. Akikkel megkezdte a harcot az észtek elismertetéséért, akikkel együttműködött az Észt Tudós Társaságban, akik segítették a Kalevipoeg körüli harcokban, azok háttérbe szorultak, öregségükre magányosakká váltak, vagy meghaltak. Akik pedig Kalevipoeg írójaként ünnepelték, akik az észt tudományok felvirágoztatójaként tisztelték, akik őt az együttélési és -műkö904