Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Árpás Károly: Az észt nemzeti megújulás (tanulmány)
ban isem volt (kedvezőbb (a helyzet, a nem-németek' előtt csak az olcsó munkaerővé válás 'nyílott lehetőségként. Város és falu elnyomottal között a herirnhuitizmus tanításai teremthettek kapcsolatot, ám a századfordulóra ez az irányzat is elveszítette régi eretnekségéből eredő antifeudális vonásainak maradványait, ezért nem válhatott a kizsákmányoltakat tömörítő ideológiai erővé. A válságot sem a balti uralkodó osztály, sem az elnyomottak nem voltak képesek megoldani — így ez majd a központi hatalom feladata lesz, amit majd pozíciói erősítésére is felhasznál. A felülről történő megoldás hosszú távon egyezett a balti bárók érdekeivel, rövid távon azonban az autonómia Jétét (ami mégsem jelentett teljes és valódi betagozódást az orosz birodalmi testbe) veszélyeztette. A külpolitikai helyzet kedvezővé válása (Oroszország európai nagyhatalomként került iki a napóleoni háborúkból) és a porosz jobbágyrendeletek addigi sikere megalapozta a belpolitikai változások kezdeteit. A cár 1816-ban Esztlandban, 1817-ben Kurlandban, 1819-ben pedig Lívlandban rendelte el a jobbágyireformot. A parasztokat személy szerint fölszabadították, de az egész földet a nemesség tulajdonába adták.3 Hogy a reform következménye >a mozgalomnak növekedése lett, .az az elhúzódása mellett (1826-,ig hajították végre) a földesúri érdekek túlzó figyelembevétele miatt következett be. Most azonban próbáljunk rámutatni a jobbágyrefonm olyan vonásaira is, amelyek a nemzeti mozgalom szempontjából pozitívan is 'megítélhetők! A kényszerű bérlőiét újra egységesítette az észt parasztságot — hosszú folyamat eredménye lesz az új, tulajdonosi rétegződés. A törvények megnyitották a migrációt, megindul a népesség áramlása más területekre (urbanizáció) és más foglalkozási pályákra. 1802-ben újra megnyitotta kapuit a tartui egyetem. 1806-ban rövid életű észt lapot indítanak Pöltsamáhan. A Beiträge . . . hasábjai (Bosenplanter szerkesztésében 1813— 1832 között) ha német nyelven is, de teret biztosítanak az esztofiiek „esztológiai” eredményeinek. 1817-ben Kuressaaréban (Saaremaa szigetén, ma Kingissepp) Luce, Frey és Schmidt vezetésével megalakult a Kuressaarei Észt Társaság, 1842-ig állt fenn, és méltán emlegetik az Észt Tudós Társaság elődjeként. 1821-től Masinig megindítja az 1825-ig kiadott, immár az észteknek íródó újságját (’Heti-lap a föld-népének’). Megnő a balti-német, fél-észt származású papok, tudósok érdeklődése az észt nyelv, népköltészet, néprajz iránt. Óvatos küzdelem kezdődik az észt nyelvű elemi iskola elismeréséért, a betűvetés, az olvasás terjesztéséért: a balti nemesség új eszközöket a,kar bevezetni a tömegek manipulálásában. Az új mezőgazdaságii reform sokat várat magára. Ez időben alakul ki a nyelvi közösség első, ha nem is tudatos, érdekszövetsége. A mezőgazdaságban dolgozó bérlők (a volt jobbágyság felső és középső rétege) felismerik, hogy bérletük alig különbözik jogilag a jobbágyságtól (akadt sok olyan bérlő, aki munkával „fizetett”), és hogy semmi biztosítékuk nincs arra: meddig marad kezelésükben bérletük. A földesurak ágazatot váltanak: áttérnek a juhtenyésztésre és a szeszfőzésre. Az orosz termeléssel azonban nem bírják a versenyt, így újra a gabona termesztésére kényszerülnek — növelik saját kezelésű földjeiket, a bérlőket mondvacsinált okokkal elűzik földjeikről. Közben a rétegződési folyamat ismét megindult, de még nem jelenti a parasztságon belüli ellentétek kiéleződését. Ugyanis gazdasági és jogi szemszögből a bérlőt a zsellértől csak a rendelkezésére álló földterület nagysága különbözteti meg. A mezőgazdasági népesség — míg lassan írástudóvá vélik — arra törekszik, hogy tartós bérletet, illetve tulajdont szerezzen, megszüntetve a földesúri gyámkodást. Megnövekszik a városok lakossága, ez az etnikai arányok változását (az észtek javára) eredményezi. Ez a növekmény a manufaktúrákban és a gyárakban dolgozóknál jelentkezett. A munkások mellett megjelennek a kisvállalkozók: halászok, parti szállító hajósok, kiskereskedők kézművesek; érdekeik összefonódnak — harcolni a privilégiumait védő német polgársággal. A baltikumi ellentétek növekedése kedvezett I. Miklós központosítási törekvéseinek. A 20-as évektől németek és oroszok egyaránt számítanak az észtekre, lettekre — hol tényleges támogatásukra, hol csak nevükre. 1824-itől új lapot indítanak Tartuban, 896
