Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Árpás Károly: Az észt nemzeti megújulás (tanulmány)

Az észt nemzeti megújulási mozgalom:

1. a balti feudális társadalom reformok útján való átalakításával veszi kezdetét,

2. egyidejű ia bomlás utolsó és az új társadalom kialakulásának első szakaszával,

3. a kapitalista viszonyok (észt) uralkodóvá válásával zárul — ez már az orosz imperializmus kezdeti időszaka is.

A meghatározott időben nehéz kiválasztani azokat az időpontokat, amelyek a szakaszt nyitják, illetve lezárják. Ha az 1. pontban foglaltakat a mozgalom előidejének tekintjük, akkor 1857, Jiannsen újságjának megjelenése a mozgalom kezdete, és 1886, Hurt vezető szerepének véglegessé válása a vége ennek a folyamatnak. Értelmezésem szerint az észt nemzeti megújulási mozgalom az 1850-es évek végén válik valóban mozgalommá, és az 1880-ias évek végével, egy sajátos kultúrideológia kidolgozásával és unalomrajutásával zárul.

A NEMZETI MOZGALOM ELŐZMÉNYEITŐL AZ ÖNTUDAT JELKÉPÉNEK (A KALEVIPOEGNEK) MEGALKOTÁSÁIG (1800-AS ÉVEK—1856).

„Hogyan kell a művelt észt társadalomnak a nagykorúvá tett, a jobbágyságból felszabadult, de még kiskorúsága és csüggedtsége terhei alatt sóhajtozó népet a felvilágosodás és a szellemi újjászületés útján a legmegfelelőbben segíteni? Azt hiszem, két módon: adjunk a népnek egy eposzt és egy történelmet — és mindent megnyertünk . .."

(G. Schulz-Bertramnak 1839-ben az Észt Tudós Társaság nyilvános ülésén elhangzott beszédéből)

Tekintsük át röviden a balti kormányzóságok gazdasági-társadalmi helyzetét! A mezőgazdaságban a feudális földtulajdon és a „második jobbágyság” volt az uralkodó, ám az elmaradottság ellenére a birodalom legfejlettebb területeinek egyike. A piac és a birodalom megnövekedett igényeit a feudális termelés nem volt képes kielégíteni, kiútnak csak a földesúri kezelésű földterület és a jobbágyterhek növelése ígérkezett. A kereskedelem jelentőségét növelte, hogy a hagyományok mellett itt voltak a Nyugat felé irányuló kereskedelem legjelentősebb kikötői — Nagy Péter többek között ezért tartotta fontosnak megszerezni ezt a területet. E városok polgársága azonban korántsem volt azonos gazdasági és társadalmi jellemzőit és jelentőségét tekintve a nyugat-európaival. Polgári vállalkozásokkal alig találkozunk, modem üzemek alapítását a feudális viszonyok akadályozták. A polgárság döntő többsége német volt, s a német vezetésű városi hatóságok, a kézműves céhek, a kereskedők gildéi könyörtelenül szem- befordultak minden nem-német igénnyel.2 A problematikus gazdasági helyzet nemcsak a társadalmi ellentmondásokat erősítette, hanem megosztotta uralkodó osztályt. Ez — mint a német hódítók maradéka — erősen összetartott a társadalmi status quo fenntartásáért, s ennek biztosítékát a Péterrel kötött szerződésből következő autonómiában látta. A szövetség a bomlás felé haladt: a balti nemesség nem volt hajlandó megosztani földmagánlulajdonosd monopóliumát, részt kívánt termékei értékesítésének hasznából, igyekezett befurakodni a városi magisztrátusba, és meggyengítette az evangélikus egyházat — rokonszenvezve a beszivárgó, hatásosabb népi befolyású herrnhutita tanokkal. (Terjed a felvilágosodás is, míg 1789 beláttatja kifutási lehetőségét.) Ezek az ellentétek háttérbe szorulnak, valahányszor az orosz központosítási kísérletek megsértik az autonómiát, vagy ha az elnyomottak megkísérlik lerázni terheiket.

Az elnyomottak között természetesen folyt a rétegződés. A század végére a telkesek száma csökken, a lelketlenek száma nő. A jogfosztottság, a teljes kiszolgáltatottság, a terhek növekedése és a majorság terjeszkedése, valamint a birodalmi intézkedések (fejadó, újoncoztatás) erősödő osztályharchoz vezettek; szökések, zavargások, felkelések jelezték, hogy a fennálló viszonyok anakronisztikusakká váltak. A városok895