Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - Kövesdi János: Hagyomány és folytonosság a magyar zeneművészetben - interjú Kedves Tamással, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának igazgatójával
az őskútfő, Liszt jeleníti a tradíció forrását, hanem e három személyiség együttes hatása. Értelmetlen volna azt bizonygatni, ihogy egyiiküik vagy másikuk (teljes mértékben meghatározza a magyar zenei életet. E három alkotó együttes hatásából érthető meg a zenei nevelés, a zenészképzés, a koncertélet, az alkotói tevékenység, a zene- tudomány, a szakpublicisztika, a zenei művelődéspolitikával 'kapcsolatos szemléletek sokfélesége. Szeretném kiemelni a nemzeti karakter szerepét. A verbunkos kapcsán a köznemesi rétegre való hivatkozásom alapja az volt, hogy a nemzeti lét folytonosságát és fejlődését megalapozó társadalmi közeg méltó rá, hogy a nemzet nevében nyilatkozzon. — a nemzeti karakter kérdése a századforduló után problematikussá válik. A népies műdíal valamiféle városi társadalmi funkciót betölt ugyan a század- forduló időszakában, ez a népies műdal, azonban inkább magyarkodást, magyaros motívumok ismételgetését jelenti, és ugyan általános fogyasztói igényt elégít ki, azonban alkalmatlan a magasabb művészi megjelenítésre. A fiatal Bartók még foglalkozott népies műdalokkal, előfordult, hogy magyar zenének tekintette őket. Hamarosan felismerte azonban, hogy a magyar zene teljesen más tőről tagad, teljesen más meghatározottságai vannak, így jutott el a népdalhoz. ön szerint milyen jegyek határozzák meg a népdalt? A népdal fogalmán nálunk parasztdalt értenek. Ezt azért jegyzem meg, mert a népdalnak sokféle értelmezése van. Német nyelvterületen például egészen mást értenek népdalon, mert másfajta közegben jelentkezett, az élet más jelenségeivel állt kapcsolatban. Mi tehát általában parasztzenét, parasztdalt értünk a népdal fogalmán. A századelőn a parasztzene „felfedezése” a műzene nemzeti jellegére is erős hatással volt. Valóban. A huszadik század kezdetétől a parasztdal válik a magyar zenei nyelv, a nemzeti karakter megjelenítőjévé. Ez Bartók, Kodály gyűjtéseivel kezdődött, s olyan szintre jutott, hogy a magyar parasztzene a műzene legfejlettebb és legféltettebb szféráiba kerülhetett, és a nemzeti tartalomnak egyértelmű megnyilatkozását jelenti. Hogy a nemzeti tartalom miért éppen a parasztsággal társul, azt hosszan lehetne fejtegetni. Most elégedjünk meg csupán annyival, hogy a nemzeti tartalom korszakonként változik, és más-más rétegekhez kötődik. A magyar zeneszerzésnek az a törekvése, hogy a nemzeti vonásokat megjelenítse, hogyan folytatódik Liszttől Bartókék irányába? A rap>szódia műfaja pdldául a magyar zene szempontjából a huszadik században különleges szerepű, Míg a Liszf-rapiszódiának a verbunkos volt egyik fő jellemzője, érdekes megfigyelni, hogy a századelőn a verbunkosból milyen zenei motívum marad meg. Szinte csodálatos módon később a rapszódia „vállalja” azt, hogy a különböző szomszéd népek zenei anyagát integrálja. Román, szlovák s másféle zenei anyag együtt szói, együtt alkot rapszódiát Bartók kezében. Bartók kezében a zene olyan tett, melynek megvan a maga tartalma, súlya, valóságfedezete. Milyen a zenei nyelvhez való alkotói viszony? Ennek két sajátos útját említem meg. Az egyik lehetőség az, amikor a népdal, tehát a parasztdal feldolgozása jelenik meg pódiumon, vagy kórusban, vagy hangszerek segítségével, de létezik egy olyan fajta megközelítés is, Bartók sajátos útja, amikor nem konkrét népdalfeldolgozás érezteti a nemzethez való tartozást, hanem a népdal anyaga anyanyelviként jelenik meg; ez a sajátosság egész élete során elkíséri Bartókot. Ám a magyar jellegzetesség nem feltétlenül jelenti azt, hogy a népdal 843
