Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - Thomka Beáta: A rövidtörténet műformája és típusai (tanulmány)
tályozásána. Az egyetlen elbeszélő formára összpontosuló vizsgálat, minit amilyen a röViidtörténet fejlődésének, formájának, formacéljának és változatainak kutatása, már-már kilátástalannak tűnik, ha tekintetbe vesszük a poétika még mindig feszes, normatív beállítottságát, eszközeinek, fogalmainak korlátozottságát s a különbséget, mely emiatt a poétika és a dinamikus prózai folyamatok között kialakul. Ebben az egyébként természetszerű lépésvesztésben eredménynek számít egy-egy megközelítőleg pontos felosztás, vagy olyan elvek és szempontok kidolgozása, melyek nyomán némileg közelebb kerülünk a műfajforma megértéséhez és alakváltozatai áttekintéséhez. A rövidtörténetnek mint új narratív stratégiának a feltárásában biztos kiindulópont az elbeszélő szerkezetnek nem mint „váznak”, nem mint „alaprajznak”, hanem mint központi fontosságú belső viszonyrendszernek, mint jelentésihordozó organizmusnak a kérdésköre. Az elbeszélő szerkezet kiemelése a műalkotás 'jelenségvilágának összefüggésrendjóből nem jelenti mindazon összetevők ignorálását, melyek nemcsak hogy jelentőséggel bírnak a műfajforma létrejöttében és működésében, szerepének és szerepkörének meghatározásában, hanem megkerülhetetlenek is a komplex vizsgálatban. A figyelemnek ez az összpontosítása az elbeszélő struktúrára az előtérbe állított poétikai, retorikai és jelentéstani vonatkozások (következménye. E részkérdések nem helyettesíthetik a műfaj rendszerének funkcionális és 'történetipoétikai (vagy pragmatikai, recepcióelméleti, szövegelméleti, szintaktikai, irodalom- történeti, szemiotikái stb.) áttekintését, azonban nélkülük nem ragadhatok meg a műfaj tipológiai-poétikai sajátosságai. A rövidtörténet egyik specifikuma az idegen modellekkel való kölcsönviszony kialakítása. A szövegminták két tömbre oszlanak: irodalmi — nyelvi — formákra (epigramma, levél, anekdota, karcolat, novella, parabola stb.), és nem irodalmi — nyelvi — formákra (nyilatkozat, kérvény, hirdetés, egyszerű folklór formák, vicc, közmondás stb.). A rövidtörténetek meghatározott típusaiban a fikciós, másokban a nem fikciós karakter a jellemző. Mindkét kategóriában kibontakozhat narratív szerkezet, de nem minden rövidtörténet elemi követelménye a narratív szerkezet konstituálódása. Hangsúlyos összefüggésrendszert képvisel az egyenes közlésből kibontakozó közvetlen elbeszélés formája. A műfaj egy másik vonulatában átminősül az elbeszélő struktúra: nem tűnik el, hanem az utalásos narráció következtében metaforikus szerkezetté áll össze. Kosztolányi, Örkény, Kafka, Borges szövegeiben, Az utolsó fölolvasás, Az otthon, A törvény kapujában, a Parabola a palotáról című rövidtörténetelkben egységet alkot a koherens elbeszélő szerkezet, a fikciós elbeszélés és a metaforikusság. A közvetlen elbeszélés formájához hasonlóan a történet áll a szöveg előtt. A nem fikciós típusú narratív szerkezetek olyan lefokozott történések, kvázi- eseményes anyag elbeszéléséből bontakoznak ki, amelyet az újsághír, az űrlap, a szabályzat stb. állítmányi elemei hordozhatnak. A redukált és feltételes „fabula” átvezet a nem narratív jellegű közlések osztályához. A dofcumentumparódiónak nevezett szövegtípus és a párbeszédes közlésforma, a dialogikus rövidtortánet az elbeszélő jelleg megszüntetésével együtt feleslegessé teszi a fikicós kontra nem fikciós fogalompáron alapuló felosztást. A fenti két rövidtörténet-típusban a szöveg áll a történet előtt. Nem a narrativ struktúra a közlés esztétikai hatásának fokmérője, hanem a disz kurzív szerkezet: a beszéd-, illetve szövegszerkezet. A reflexiós rövidtörténet formájában (kifejeződő ontológiai, egzisztenciális, morálfilozófiái problematika olyan szövegszerkezetet igényel, melyben módosul, vagy elhanyagolhatóvá válik a fikciós kontra nem fikciós megkülönböztetés. A formát meghatározza az elbeszélő szubjektumnak a közlés tárgyához való intellektuális, érzelmi, morális, világnézeti viszonyulása; értékpozíciói, tagadó vagy megerősítő magatartása formaszervező elvként működik, 'tehát hangsúlyosabb, mint az egyéb típusokban. Hasonló a narratív szerkezet .kibontakozásának vagy ki nem foontakozásának 834