Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - Hegyi Katalin: Szentkuthy Miklós - Életrajz (1908-1948-ig)

is lehetséges. Világ, ahol a kutya sem törődik azzal, hogy akin papi ruha van, pap-e; világ, ahol Isten házában egy gyerek debütálhat, mint egy kis balerina.”50 A „Madách” Gimnáziumban két óra közti szünetben egy küldönc hozrta a törvény­széki ítéletet, hogy sajtópert akasztanak a nyakába. Végül Timkó Zoltán, a konzer­vatív szellemű koronaügyész, akivel egy házban lakott, mentette meg a sajtópertől és botránytól. A koronaügyész maga is jogtalannak találta az eljárást, de a könyvet le­foglalták, terjeszteni nem lehetett. Még ugyanebben az évben zavartalanul megjelent a Fekete reneszánsz, amiről Vajda Endre írt egy ismertetést a Protestáns Szemlében, ahol finoman kikerülte a Casanova körüli botrányt: „Az előttünk fekvő második szám (az első technikai okok miatt nem került nyilvánosságra) kiállításával is felhívja magára a figyelmet. (...) Az Orpheus az essay Ezeregyéjszakájának ígérkezik, a gondolkozó agyvelő kaland­jai jogán.”51 — lelkesedik a kritikus. Közben Szentkuthy már az Eszkoriált írta. A „barokk Spanyolország végső ér­telmét átélő Borgia Ferenc apokrif legendáján”52 keresztül áttételesen beszűrődik a regénybe a számára oly megkapó világból két érdekes spanyol, Don Juan és San Juan de la Cruz ellentéte, Greco, a manierizmus, a hit és hitetlenség kérdése. A könyv 1940-ben jelent meg a budapesti Hunnia Nyomdánál. 1941- ben a már 1937-ben elkészült Europa minor és az 1938-ban írt Cynthia cí­mű részletek láttak napvilágot. Mindkettő Tudor Erzsébet ürügyén. Az Europa mi­nor csupa áttétel, a Cynthiában viszont a fiatal Tudor Erzsébetről eltűnnek a király­női vonások, s egy szerelem hősnője lesz. A Vallomás és bábjáték hosszú ideig az Orpheus utolsó részleteként zárja e so­rozatot. 1942-ben írta, s ugyanebben az évben adta ki. Ennél a műnél érződik a gyer­mekkorban kialakult vonzódás, a tárgyak fétis-szerű imádásának, a (bábok, a szín­pad szereteténdk emléke, ami felnőtt korára a világ bábszerű ábrázolásának módsze­rében kristályosodott ki. A kritika egyre fáradtabban követte nyomon a „megemészthetetlennek” kikiál­tott Szentkuthy-műveket. Csak az egy Vajdia Endre kísérte figyelemmel az író mun­káit, s írt róluk ekkor is helytálló, értékelő gondolatokat. A Vallomás és bábjátékról például így: „Mindaz, amit a szerző mint alkotásra méltót kiszűrt magából, a fent idézett ’kiábrándultabb humanizmusba’ torkollik, mely azonban csak a rendszerek­kel és politikai divatokkal szemben vesztette el illúzióit.”53 Mind a hat Orpheus fü­zetről is Vajda Endre közölt több helyen összefoglaló tanulmányokat, lényegi meg­állapításokat tartalmazó elismerést. Az Ezüstkorban az egyik legjellemzőbb írói mód­szerre hívta fel a figyelmet: „Mert — és ez az Orpheus szerkesztésében a döntő vo­nás — a lényeg a maszk. Amikor a füzetek hőseit felsorakoztatja, Monteverdit, Tu­dor Erzsébetet, Casanovát, Borgia Ferencet, egy ifjú tudóst Erzsébet környezetéből, s rajtuk keresztül keleti császárokat, mesehősöket, filozófusokat és kurtizánokat, tu­lajdoniképpen nem történelmi regényt ír, hanem orpheusi eleganciájú álarcot ölt csu­pán.”5'1 Vagy: „A Szemtfcuthyhoz hasonló gondolkodó agy számára a tényekkel szem­ben minden anachia-látszat ellenére egy állásfoglalás lehetséges csupán, a raciona­lizmus, tehát hinni abban, hogy nincs az az alvilág — emberi lélek vagy történeti kor —, melyet az értelem fel ne térképezhetne.”55 Szentkuthy 1942-ben közreadott egy újabb előfizetési felhívást a további Orpheus részletekre. Ebben határozottan leszögezte: az Orpheus célja a „legfélreismenhetetlenebbül humanista” cél, arra ke­res választ, hogy „milyen legyen, és mit tegyen az új ember.”56 De egyelőre erre nem kereshetett választ. Csak 1972-ben tért vissza a nagy komipozíciós műre, a politikai viharok, a történelem forgataga korábban nem adott lehetőséget az írónak, hogy megtalálja a kérdésre a választ. 1942- től az egyre fojtóbb politikai légkörben lidércnyomásban élt. A tanítási órá­kon színészi bravúrral beszélt Shakespeare drámáiról, John Keats költészetéről, a lyukasórákon Virág bácsi kocsmájában misztikus, mitologikus, erotikus könyveket olvasott. Délutánonként a commedia dell’arte játékokban és mulatságokban keresett menedéket. Reggel kialvatlanul, másnaposán ment az iskolába, ahol a nyilas igaz­823

Next

/
Oldalképek
Tartalom