Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - Hegyi Katalin: Szentkuthy Miklós - Életrajz (1908-1948-ig)

Jó barátjával, Sőtér Istvánnal12 járta be az olasz városokat. Velencében — élete eiső olasz városában — a Palazzo Pesaróban egy olyan Tintoretto kiállítást láttak, ami­lyen elementáris hatással Szentkuthyra még soha semmi nem volt. Annyira lenyű­gözte Tintoretto művészete, hogy hazatérve az útról másnap feleségével újra vissza­mentek, hogy mégegyszer együtt láthassák a csodálatos képeket. A látványtól fel­buzdulva, a hatástól telítődve pattant ki az Orpheus ötlete. „1937 őszén megszületett' bennem a vágy, hogy egy Tintoretto-típusú, egész világot magába foglaló művet al­kossak, és eszembe jutottak mindazok az előzmények életemben, amelyek tulajdon­képpen akarva, nem akarva, tudva, nem tudva, már mind előkészítettek az Orpheus megírására.”13 Sienában, a kagyló alakú Piazza del Campo téren egy sör mellett mondta el Sőtérnek' az Orpheus körvonalait. Az előzmények közül való a már gyer­mekkora óta csodált Greco festészete, akitől a sűrítő kompozíció technikáját szán­dékozott átvenni, ugyanúgy az előzményekhez tartozik Monteverdi Orfeo című ope­rája, ami a címválasztásra is döntő hatással volt. „Az ’Orpheus’ név a gondolati alaphaingulatot fejezi ki: az alvilágban bolyongó Orpheus a valóság sötét titkai közt tévelygő agy örök jelképe”11 A hatalmas regénytervet leginkább egy breviárium szer­kezetben tudta elképzelni: „A mű (...) keretes esszé-sorozat. Minden fejezete élén egy-egy szent rövidebb vagy hosszabb életrajza olvasható — s egy-egy ilyen élet­rajzhoz csatlakoznak azok az irodalmi vagy történelmi tanulmányok, regényrészletek, elbeszélések, lírai költemények és aforizmák, melyeknek tárgya összefüggésben van a fejezet elején álló szent életének és korának kérdéseivel.”15 1938— 4P megírta a Szent Orpheus Breviáriumának a Széljegyzetek Casanovához, a Fekete reneszánsz, Eszkoriál és az Europa minor című részleteit. Casanova naplóit németül olvasta. Szerb Antal keltette fel az érdeklődését a XVIII. századi irodalom és történelem iránt, ahol Casanova érdekes figurája kiváló maszkot adott az írónak az első Orpheusrészlet megírásához. A Fekete reneszánszban az utazások élményét foglalja össze. Elsősorban Olasz­ország levegője, hangulata itaitta át. (Németország kevésbé hatott rá.) A regény két központi figurája Monteverdi és Brunelleschi. Monteverdi azért ilyen fontos, mert Orfeo című operája az egyik ötletadója e regény-sorozatnak, Brunelleschi pedig azért vált lényegessé, mert az író az ő alakjával akarta hangsúlyozni az „érzékies, tomboló, pogány és baccháns reneszánsszal szemben a reneszánsz művészet szigorú geometrikus oldalát, aminek Brunelleschi valóban ragyogó képviselője.”10 Az Europa minor a keleti irodalom, művészet és filozófia olvasmányainak össze­gezése. Confucius és Lao Ce gondolatait, a Mahábháratát és Rámájanát, az Ezeregy­éjszaka meséit, egy nagy élményt nyújtó japán regényt, a Genji-t, egy kínai re­gényt, az Arany Lótuszt, a Chester—Beatty-féle háromkötetes keleti miniatúrák il­lusztrált katalógusát összegezi, s lehetne még sorolni az ihlető forrásokat. Címválasz- tását így indokolja az író: „A rómaiak a mai Törökország területét némi kiegészítés­sel Asia minomak nevezték. És az emberek fejében megmaradt: Európa a világ teteje, Ázsia valamivel kevesebb. Erre én megfordítom a dolgot; Európa sok szempont-, ból kevesebb, mint a Kelet.17 fgy a cím gúnyoros értelmet nyer: Hátrább az agarak­kal!”18 1939- ben közzétett egy előfizetési felhívást. Ebben pontosan megindokolta a Szent Orpheus breviáriuma cím választását, s elmondta minden egyes szavának jelentését, megfogalmazta a mű célját, és tájékoztatta leendő olvasóit a készülő mű részleteinek tervéről. Ezek a következők voltak: Széljegyzetek Casanovához — már elkészült s va­lóban az első füzet is lett —, Ágoston olvasása közben — kéziratban vannak részle­tei, de csak terv maradt —, Vázlatok Tudor Erzsébet ifjúkori arcképéhez — amiből a Cynthia, az ötödik rész lett végül. Az Orpheus tervei, írása és kiadási problémái közben Szentkuthy állásváltoz­tatásra kényszerült. 1939-ben azonnali hatállyal elbocsátották a Madách Gimnáziumból, mert egyik tanítványát pofonütötte. Azt hitte, állás nélkül marad, de nem így történt. „Bünte­821

Next

/
Oldalképek
Tartalom