Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - Hegyi Katalin: Szentkuthy Miklós - Életrajz (1908-1948-ig)

regényét is, ami 1936-ban jelent meg. Mint az előző kettő, ez is magánkiadás volt, , de most Németh László által ajánlott Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomdánál látott napvilágot. Az író ötven év távolából így emlékszik vissza az elfelejtett regényre: „Szerelemről, történelemről, vallásról, erről-arról valami nagyon keserves, nihilisztikus, pesszimisztikus, úgynevezett egziszteneialista stílusban van ez megírva.”37 A regény az első szeretők adta élményeknek, a barokk lírának, Verdi Requiem- jének, az analízisnek, a fantasztikus stílusnak és az Existenznihil Lucifer”-nek katalógusa. Ebből sem maradt el a kommentár műfaja. Egy fejezetben Empedoklész lett a részletes elemzés alanya. Szentkuthy ekkor még nagyon jó barátságban volt Kerényi Károllyal. Neki olvasta fel egy alkalommal az író ezt a részletet. A sok beszélgetés és vita leülepedése után távolodott el az író a vallástörténész gondolataitól, tudományos módszerétől. Erről fejtette ki véleményét a Magyar Csillag 1941-es számában A mítosz mítosza címmel. Eszmefuttatása nagy visszhangot váltott ki, s végleg elhidegí- tette egymástól a két gondolkodót.38

A megjelent regényt és az írót útszéli hangon és stílusban támadta meg az Újságban Wallesz Jenő Kellemetlen írások című cikkében: „Hát erre jó, hogy ön öt nyelven beszél és mégis csak akkor tudja magát érthetően kifejezni, ha egy latin vagy görög filozófust szószerint idéz? '...) Pokoli kínokkal préseli ki magából a szavakat. Izzad, az ember szinte látja, hogy sír, nyöszörög, mert iazt hiszi, hogy nem tud akkora értelmetlenséget kisajtolni az agyából, hogy az minden bölcsesség tetejének lássék.””39 Érdemes felidéznünk Vajda Endrének, Szentkuthy leghűségesebb és legértőbb kritikusának, idevágó véleményét, amit a Prae kapcsán állapított meg: „Kábító zsúfoltsága néha szinte enciklopédikussá válik; az idegen szavakat egy írónk sem használta ilyen hihetetlen, szinte sznob bőséggel. És minden mesterkéltsége mellett is az egész könyvön a könnyen repülő toll fölényes eleganciája érzik.”'10

A regényeken kívül novellákat is írt, melyeknek közlésére a Válasz és Magyarok adott lehetőségét. A mindennapos tanítás és írás mellett a társasági életbe is belevetette magát.

1935, 1937 táján alakult meg egy irodalmárokból álló társaság, a Mikes Kelemen Akadémia. Irodalomtörténeti szempontból nincs súlya a társaság ak, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy tagjai sorában szinte csak olyanok -oltak, akik nem vesztek el a névtelenek süllyesztőjében. Füsi József és Horváth Béla, katolikus költő alapították az akadémiát. A névválasztás világosan fejezi ki az elvet, mi köré csoportosultak: ez a szellemi emigrációba vonulást jelentette a Horthy-rendszer idején. Füsi Józsefék béreltek egy kétszobás lakást a V. kerületi Benczúr utca 33. számú házban. Bútoruk nem volt, de az üresen kongó szobákban telefonok voltak, s ezen bonyolíthatták ügyeiket. Saját levélpapírjuk volt, aminek fejrészét az akadémia nevén, címén, telefonszámán kívül az alapítótagok névsorát is feltüntették. Ezek a következők voltak: Cs. Szabó László, Devecseni Gábor, Füsi József, Gogolák Lajos, Halász Gábor, Hevesi András, Horváth Béla, Horváth Tibor, Jankovich Ferenc, Jé- kely Zoltán, Kerecsényi Dezső, Képes Géza, Kolozsvári-Grandpierre Emil, Makikai László, Sőtér István, Szentkuthy Miklós, Szerb Antal, Tolnai Gábor és Weöres Sándor. /‘1 Mindössze egy-két évig működött ez a társaság, ezalatt a Gresham palotában tartottak irodalmi esteket, de gyakran rendeztek „bálokat” is — a Benczúr utcai lakás üres ridegsége miatt inkább — egymás lakásán. Szentkuthyék Derék utcai otthona is színtere volt egy nagy-nagy bálnak: lásd Orph. V. Cynthia.

1935—37-ben az író a Magyar Külügyi Társaság előadássorozatára is rendszeresen járt, ahol, akárcsak 1926-ban, most sem az ő személyére szabott témával, a nép- szövetségi államokról szóló dolgozatával megnyert egy pályázatot. A jogászokból álló társaság meg is lepődött az író sikerén. A munka jutalma három-négyhetes genfi út volt, ahová feleségével együtt mentek el, s az utazás célja az lett volna, hogy tanulmányozza a Népszövetségi Államok tevékenységét. Hazatérve az úm. imandátumos államokról tartott előadást.

Mégsem ez az igazán nagy útiélmény a Madách gimnáziumi évek alatt, hanem az 1937-es itáliti körutazás, ami mérföldkő lett Szentkuthy írói pályafutásában.

820