Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - Hegyi Katalin: Szentkuthy Miklós - Életrajz (1908-1948-ig)

a muzikális lánytól sokat tanult az író. Csaknem minden hangversenyre eljárt, s komolyan felkészült az előadásokra. Megvásárolta a zenedarabok kottáit, otthon áttanulmányozta és este a partitúrával a kezében hallgatta a zenét. Huberman hegedűjátékáról szép esszében emlékezik meg Az egyetlen metafora felé című könyvében.28 Bachot, Mozartot, Beethovent éppúgy élvezte, mint Sohönberget, Bartókot, Anton von Webernt vagy Alban Berget.

Az élet végső kérdései, az Isten, Istenhez való viszonya az író örök megoldásra váró problémái. Állandó kételyei állandó gondolgozásra sarkallják. „Ha én Isten volnék, másképp csinálnám. Ez hozzátartozik mély vallásosságomhoz.”211 — vallja az író hitéről. Imái is sajátosak, mived a katolikus ortodoxiát, a végtelen sok erotikát és a végtelen sok kételkedést kell összeegyeztetnie. Minden ima szövegét kommentálja magában, fantáziájával képekben kelti életre a szavakat, kifejezéseket, mondatokat, ezek gazdag asszociáció-sorokat indítanak el benne, mint ahogy a Miatyánkot „elemzi” Az egyetlen metafora felé-ben.30 A Biblia, a szentek élete, a missálé mindennapos olvasmányai voltak, s azok ma is.

A Madách Gimnáziumban töltött évek alatt jelent meg, 1935-ben, Az egyetlen metafora felé. Ez a könyv is a Királyi Magyar Egyetemi Nyomdánál látott napvilágot, és saját pénzűikből fizették a nyomdai költségeket. A naplójegyzeteket, gondolatokat, aforizmákat, irodalmi terveket tartalmazó kétszázhúsz oldalas írás 1934 nyarán született, a Prae megjelenése után rögzítette az író gondolatait. „Azért adtam ki, mert olyan hangok hallatszottak, hogy aki a Prae-1 írta, az valami absztrakt homunculus és formula, vagy mi a fene. És akkor kiadtam egy szubjektív, naplószerű dolgot, hogy kérem szépen: a citromot savanyúnak érzem, ha hashajtót veszek be hat vagy nem hat stb. Szóval élő ember vagyok.”31 Az egyetlen metafora felé cím pedig valami „végső összegezés felé” értelmű. A végső összegezés irányát a könyv befejező sorait sejtetik: „napok óta gyereksírást hallok magam körül — mintha összeesküdtek volna vagy mintha a sírás is úgy jönne mint a vándormadarak vagy egyes gyümölcsök a kertben, hullócsillagok az égen — ez most a sírás, az őrjöngő állati jajongás szezonja. Kétségbeesésnek, önzésnek, fátum-butaságnak és fátum-kö- zönynek nem találni halálosabb, szemrehányóbb és kérdés-telítettebb virágát, mint egy ilyen szinte öngyilkosán (a ’horror-orgazmus’ jó szó) zokogó gyerek-arcot. Nevetségesnek érzem ezen hörgő kórus közepébe a ’metafora’ szót. Egyetlen metafora felé? Vájjon nem éppen a fordítottja lesz-e a sorsom: millió metafora felől egyetlen — ember felé?”32

Ez a könyv már nem keltette azt a nagy visszhangot, mint a Prae, de nem múlt el botrány nélkül. A Nemzeti Újság, „amelyben a jezsuita rendtől Horthy Miklós vitézi székéig minden benne volt”,33 hozott egy névtelen cikket Halló, Egyetemi Nyomda, több óvatosságot!-1'1 címmel. Szentkuthy ezt olvasva fölkereste Tóth Lászlót, a lap főszerkesztőjét, aki a beszélgetés után hajlandó volt közölni az író válaszát az újságiban. E támadás mellett azonban megjelentek Halász Gábor, Hamvas Béla, Hevesi András, Németh László és mások értőbb kritikái is. Hamvas Béla felhívta a könyv erényeire a figyelmet, de ismételten leszögezte a tényt, amit már első regénye kapcsán is lépten-nyomon hangoztattak: „Nem nagyközönség-író. Az obiigát regényolvasó bosszankodva teszi le, csak az, akiben már elég sok a hátsó gondolat, ébred valami homályos gyanú, hogy kár nem érteni. A ’Prae’-nek sem volt sikere, ennek a könyvnek még kevésbé lesz. De úgylátszik, itt ez a kérdés is ki van kapcsolva.”35 Németh László a Tanú ban így zárta erről a könyvről szóló, de általános érvényű kritikáját: „Szentkuthy nemcsak ezt a szót: Magyarország le nem írta, de egyetlen magyar könyv, ember, jelenség neve sem fordul elő művében. (...) Én ezt a hazátlanságot a szellem magas prevenciójának érzem. Ahol minden inog, az író vagy a földformáló erők közé szegődik, vagy minden ingás fölött rendezi be kultú- ra-teremtő laboratóriumát. Szentkuthy, a gondolkozdájában ülő, akarata ellenére is testvére a földön hadakozóknak, ahogy az ekének is rokona a felhő egy új vetésben.”36

Az 1934-es év termékenynek bizonyult. Ekkor írta Fejezet a szerelemről című

819