Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - Hegyi Katalin: Szentkuthy Miklós - Életrajz (1908-1948-ig)

Angol tanára Yolland Arthur volt, igazi angol, inas külsejű ember. Ó ébresztette fel az író érdeklődését a XVII. századi angol irodalom iránt. Crashaw-t, a nagy katolikus barokk költőt, Ben Jonsont, de a dekadens Dowsont is Yolland jóvoltából szerette meg. A kezdeti nehézségek után jó barátságot kötöttek. Yollandtól tanulta meg az ízek orgiájának élvezetét. Egy vendéglőben elköltött vacsora alkalmával „forradalmi” újításoknak volt részese. Meglepve tapasztalta, hogy evés közben lehet inni, a vajjal együtt lehet sajtot enni. Ez azért „forradalmi” Szentkuthy szemében, mert a Pfisterer családban — ahol a fényűzéstől és tobzódó élvezetektől tartózkodtak — vagy vajas kenyeret vagy sajtos kenyeret lehetett enni, a kettőt együtt nem; étkezés közben tilos volt vizet inni, csak annak befejezése után, függetlenül attól, hogy lemegy-e torkán a falat vagy sem.

A hallgatók nyelvkészségének fejlesztésével Livingstone, az angol nyelv lektora foglalkozott, ö aztán nem hatott Szentkuthyra. A beszélgetést unta, csak olvasni szeretett volna tökéletesen angolul, a társalgást nem ambicionálta.

A francia nyelv professzora Eckhardt Sándor volt, száraz filológus, akinek intellektusával ellentétben állt Baudelaire-re emlékeztető bohém külseje. Az egyetemista nagyon szerette Eckhardt Villonról és Saint-Simon végeláthatatlan emlékiratairól szóló előadásait. Proust nevét is tőle hallotta először. A száraz filológus kevésbé értékelte tanítványa egyéni stílusát. Ö volt az egyetlen, aki Moliére-ről szóló írásbeli dolgozatára csak „jót” adott.

Az egyetem óráin kívül az École Frangaise-ban is rendszeresen tanulta a nyelvet. Itt ismerte meg egyik legkedvesebb barátját, Vincze Ferkót, az operettszerző Vincze Zsigmond fiát, akivel elsősorban zenéről beszélgettek órákon keresztül. Együtt loptak ki az egyik francia folyóiratból egy Párizst ábrázoló légifelvételt, amin a Notre Dame és környéke látható. Ez a kép ébresztette fel a fantáziadús fiatalember vágyát, hogy minél előbb lássa Párizst.

Legnagyobb elismerést tanárai közül Horváth János váltotta ki a kritikus tanítványból. Egyik vallomásában így emlékezik rá: „Az egyetem bölcsészeti karán Horváth János, a magyar irodalom professzora, démoni erővel hatott rám: Orpheus- om Joannes de Ulyria alakjában őt igyekeztem nagy portréban megörökíteni.”9 Megörökítette Eckhardt Sándort is, Eccartus de Alexandria néven; két nagy középkori teológusként vitáznak a Szent Orpheus Breviáriumának Fekete reneszánsz című részletében.

Már gimnáziumban ismerte Horváth János 1921-ben megjelent Petőfi Sándor könyvét. Szentkuthy szerint a professzor „egyesítette a Geistesgestíhichte irányzatot bizonyos magyar parasztos józansággal”. Az egyetemista fél éven keresztül hallgatta tanára előadássorozatát Vörösmarty Csongor és Tündéjének összes forrásairól, ami — ismét idézve az író kifejezését — „a filológia tündöklése és bukása”10 volt egyszerre, de mindenképpen nagy tiszteletet ébresztett benne a tudós iránt. Másik előadássorozata is élményszámba ment a magyar nemzeti klasszicizmus kialakulásáról.

Horváth János jelleme is rokonszenvet ébresztett Szentkuthyban. Élesen kikelt minden zsidópocskondiázás ellen. Egy alkalommal, amikor zsidóellenes hangulat uralkodott el az egyetemen, a professzor az előadás előtt negyedórán keresztül fejtette ki erről elítélő véleményét, s csak utána kezdett irodalomról beszélni. Profesz- szoránál minden viszgáján jelest kapott. A disszertáció védésekor azonban, Horváth Jánosra jellemző módon, nem hagyta szó nélkül, hogy a dolgozat címében — Realitás és irrealitás viszonya Ben Jonson klasszikus naturalizmusában — nyolc szóból hat nem magyar. Természetesen ez a tanulmány pozitív értékeléséből semmit nem vont le, de megjegyezte.

Egyetemi tanulmányai során az író legnagyobb kínnal a nyelvészeti órákat hallgatta. Különösen Szinyei József óráit viselte nehezen, nem a professzor előadásmódja miatt, hanem a tárgy természetéből adódóan. A finnugor összehasonlító nyelvészetben semmi vonzót nem talált. Szentkuthyban olyan nagy ellenállás alakult ki, hogy magyarból — a nyelvészet miatt — a szakvizsgát sem tette le. így az egyetemet angol, francia szakvizsgával és doktorátussal zárta, magyarból „csak” a dokto813