Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - Hegyi Katalin: Szentkuthy Miklós - Életrajz (1908-1948-ig)
mazású, lojális, konzervatív ember volt. Hamar fölfedezte tanítványa kiváló fogalmazási képességét, de az értékelésnél gyakran kellett a fantáziadús, áradó dolgozatra ítnia: „Bombaszt!” Kölcsönadta rendkívül érdeklődő kedvencének Ady Endre Új versek-jét, Elek 1911-ben megjelent Újabb magyar költők lyrai anthológiája című gyűjteményét, s megmutatta Pintér Jenő főigazgatónak a fiú első szépírói kísérleteit, amelyek ekkor még versek voltak. ' A matematikát Szentesi tanár úr tanította, aki szintén különös módon volt kénytelen értékelni Pfisterer Miklós matematikai megoldásait. Általában két osztályzatot adott: az ötletekre a lehető legjobbat, a számolásra elégtelent. Sok hittanára közül a legmeghatározóbb dr. Gigler Károly hitoktató, aki az óbudai San Mareo utcai gyógyíthatatlan betegek kórházában a lelkészi teendőket is éllátta. Szigorú követelményeit inkvizítor külseje méginkább nyomatékosította. Tartár és tanítvány viszonyát az ambivalencia jellemezte. Szorosabb kapcsolat a Mária Kongregációban alakult ki közöttük, ahol Gigler volt a pnaases (papi elnök) és Pfisterer Miklós előbb a jegyző, majd a prefektus (világi elnök). Mária Kongrega- rtistává a Várpalotában, a Zsigmond kápolnában avatták * fel. Prefektusi teendőit aggályos komolysággal végezte. Szónoki tehetségét ekkor fedezték fel, mindenhova őt küldték beszédeket tartani. Az aszketikus Gigler is ezért fogadta el a vele teljesen ellentétes alkatú, buja természetű, de tehetséges fiút. Egyik szónoklatát Tóth 't'ihamérnak is megmutatta, aki személyesen fejezte ki elismerését a megilletődött tanulónak. Minden tartózkodó és felemás érzelmi viszony ellenére Pfisterer Miklós kizárólag Gigler Károlynál gyónt. Belső kényszert érzett, hogy legtitkoltabb „bűnös” gondolatait olyan embernek tárja föl, akinek szigora előtt nehezebb e számvetés. Gigler, hogy az erotikus gondolatok táptalaját megszüntesse, elkobozta, az „erkölcstelennek” ítélt olvasmányokat, így például Apuleius Aranyszamarált, Victor Hugo Párizsi Notre Dame-ját és Baudelaire A romlás virágait. A Werbőczi gimnáziumi évekhez kapcsolódik az első nagy utazás élménye, az 1925-ös szentévi zarándoklat. Szüleivel együtt készült a hetedikes gimnazista az útra. Atyika megvette az izgatott fiúnak Pecz Vilmos Ókori Lexikonját és egy akkor megjelent gyönyörű képes kiadványt, a Roma sacrát. Ezekből a könyvekből készült nagy lelkesedéssel az utazásra. Bejárták Velencét, Firenzét, Rómát, Pompeit, Assisit, Ná- polyt. Az egész társaság idegenvezetőjeként járta végig Itáliát. Szenzációs élményt nyújtottak a dómok, katedráliisok, múzeumok. A szélsőséges ellentétekre fogékony fiúban — amit saját magában is napról-napra egyre inkább tapasztalt — a pogányság és kereszténység, a liturgia pompája és a szerzetesi aszkézis, az erotikus ókori nők és szűzies szedtek egymásmellettisége olyan extatiikus rajongást váltott ki Itália iránt, hogy minden későbbi utazásakor ezt az élményét frissítete fel és gazdagította tovább. Hazatérve úti beszámolókat írt a gimnázium lapjába, a Werbőczi Diákéletbe. Ezek első „nyomtatásban” megjelent művei, amelyeket még Pfisterer Miklós néven közölt. Az utolsó gimnáziumi év végleg az irodalomhoz kötötte a polihisztor érdeklődésű fiút. Az Í926-os országos irodalmi tanulmányi versenyen első díjat nyert egy igencsak nem szentkuthys téma feldolgozásával: „A cigány alakja a magyar irodalomban” című dolgozatával. Az értékelő bizottság elnöke Pintér Jenő tankerületi királyi főigazgató volt, aki a végzős diák érettségiztető elnöke is lett egyben. A gimnáziumi évek alatt a leendő író szenvedélyes színházlátogatóvá lett. A pap minden percét kihasználta. Délelőtt az iskolában „szenvedett” — szorongása még ékkor sem oldódott fel —, délután felkészült az esti előadásra, majd megnézte az éppen esedékes darabot. Hazatérve még olvasott, reggel pedig korán kelt, hogy tanuljon a délelőtti számonkérésre. Emlékezetes számára egy nagypénteki operai előadás, amikor Wagner Parsifalját hallgatta meg. A viráglányok táncában a szűzies tisztaság és vad erotika kettősségét élte át. Az előadás után a Nagymező utcai kuplerájban fejezte be az estét. Íme az élménykor, ami Szentkuthyt leginkább ihleti: Nagypéntek Krisztus szenvedését jelenti, a viráglányok a makulátlan tisztaságot, a fiatal nők tánca az erotikus gondolatokat ébreszti fel, a kupleráj pedig a „rossz nők” és „alantas vágyak” kiélésének színtere. 811
