Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám - Dalos Margit: Provincia (elbeszélés)

elöl nagykapus, csukott házak hátul megroggyantak, s a vakolatlan .tűzfalak sötét rajzolatai pontosan mutatták, hol áll a talajvíz. Grafifconrajzök a négyzetrácsos falon. Az érzékelhető és a megfoghatatlan világ között vezet az út. Az érzékéi he tőnek a háta mögé kerül, s szokatlan perspektíváiban tárja föl a tájat. A deszkapalánkUkból hiányzó darabokat mindág mindenütt pótolták valamivel, legtöbbször dróthálóval, vagy ide-oda tekert szögesdróttal. Mintha rést ütöttek volna a valótlan világra, s (közben megijedtek volna. Míg a gólyák itt voltak, vitték a tekintetet úton innen, s úton túl; kinyújtott lábuk párhuzamosa ikondenzcsíklként húzta maga után a tétova tekinteteket. Aztán a gólya- tojások sOk helyütt megzápultak. Ezt a baszksapkás új pap mondta. (Födle- kintve látnod kellett, hogy az oltárnál az aranypalástban térdeplő ugyanaz a baszksapkás, csak az ünnepi miseruihia, a hiányzó baszksapka, s az áradó ének már-már szenltiászlós profilt és valami újkatolikus, szentképes (tartást ad neki.) Próbára akart tenni benneteket, mert ha E. valóban az Egyetemre jár, akkor tud szólni az illetékes tanszéken, hogy jöjjenek a tojásokért. Nem mertétek mondani, hogy azon a tanszéken, ahová E. jár, nem gyűjtenek záptojásokat. A pap azóta igazolva érezheti magát: VALAMI VELETEK SEM VOLT RENDJÉN. S lehet, hogy mindjhármiatókat nyakig vízben ülve lát, vagy egészen ,a víz alatt, ahogy puhán lebegve szalmaszálcxn át szívjátok a levegőt. A LEGMODERNEBB FELFOGÁS SZERINT a VÍZBEESETT BALESETET SZENVEDŐNEK VAGY HAJÓTÖRÖTTNEK AZ A LEGCÉLSZERŰBB, HA MINÉL KEVESEBBET MOZOG, MERT ÍGY A TESTE EGY VÉKONY VÍZRÉTEGET MAGA KÖRÜL ÁTMELEGiT, S EZ CSÖKKENTI A LEHŰLÉS NAGYSÁGÁT. A HAGYOMÁNYOS FELFOGÁS AZ VOLT, HOGY A VÍZBEESETTNEK MOZOGNIA KELL, ÉPP A LEHŰLÉS ELKERÜLÉSE ÉRDEKÉBEN. MA MÁR TUDJUK, HOGY AZ ERŐS MOZGÁSSAL ENERGIATARTALÉKAI CSÖKKENNEK.

Tehát a víz alatt csak puhán, .lassan, így marad meg az energiánk s az (életünk. Nagy baj nem lehet, ment testünk fölött rocsó száguld át, tehát még nem állt be a tó. Ha sütne a nap, a víz |alól is tudnánk, hogy merne van ászaik és merne van dél, s hogy merre hajtsuk magunkat kezünk bálnauszony-puiha mozdulatával. De fönn az ég is egy nagy szürke tó, s kifogták belőle a napot. Csak piócák ne jöjjenek.

Az úttól (halna inog a valótlan világ sűrű nádszövevónyévei, süppedő, tocsogó talajával, s a láthatatlan, de tudott tóval, melyhez titkos folyosók, nyiladékok visznek. Vannak köztük olyanok is, melyeken még rocsó sohasem járt, de a nádváígök, s halászok sem tudnák róla.

A templomtoronyból egy jó messzelátóval bizonyára mindez kivehető. De hol vagyunk mi a toronytól, és hol van nekünk messzeiátónik? Meg ha volna is! Itt az sem segít. Az irracionális számok is irracionálisak maradnak, akármilyen közelről vizsgáljuk őket. A VÉGTELEN ELŐBB-UTÓBB MINDIG KÖDBE VÉSZ, HA MÁSÉRT NEM, CSAK AZÉRT, MERT AZ .EMBER ÉLETE VÉGES.

A haszksapfcás új .pap haragudott, és ezt nem leplezte. Amikor (bekopogtatok hozzá, a helyzet még nyitott volt; a plébánia 'előtti 'békés, csipkés Nepo- mUki, s a kertben álló oszlopos madonna szelíd pillanatokat ígért. S amikor a nyíló ajtóban a pap nagyorrú ábbéfeje is megjelent, még mindig nem lehetett tudni semmit, csak remélni lehetett olyan perceket, mint .amikor egy remete «emberrel 'találkozák, olyan emberrel, aki a szíve mélyén tudja még az Ave Maria gratia ptana-t.

— A templomot szeretnénk megnézni.

674