Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - Király Péter: Barokk zene régi hangszerekkel - Párhuzamos beszélgetés Jaap Schröderrel és Székely Andrással
t J. S.: A régi zene historikus játékának befogadása nagyon különböző. Hollandiában mi 1960 körül kezdtünk. Természetesen azelőtt is léteztek (középkori, reneszánsz) zenére együttesek számos országban, de az, hogy „régi zene” abban az értelemben, hogy „1600 utáni zene”, ez teljesen új volt. A hegedűn pedig 1600 után is játszottak. A furulya, a gamba, a csembaló, ezek mind olyan hangszerek, amelyeket elhagytak, elfelejtettek, és csak e század húszas éveiben vettek ismét kézbe. A hegedűn azonban — noha az ugyanolyan régi — mindig is játszottak, s az követte a stílusváltozásokat. Így érthető, hogy a hegedűt nehezebb régdzenei hangszernek elfogadni. Ma majdnem minden konzervatóriumban a romantikus játékon van a hangsúly, amit nevezhetünk modern játéknak is. Nagyon kevés vagy semmi szó nem esik a régi zenéről. Alkalmamként egy Corelli, Händel szonáta, egy Bach versenymű az első évben, azután a hallgató azonnal megy tovább valami sókkal nehezebbre. De mindenesetre úgy tűnik, a konzervatóriumók is fokozatosan elfogadják a régizenei tevékenységet. Tanítok a Yale egyetemen, ahol, ha egy hallgató Bach-, Mozart-művel, vagy bármi más hasonlóval készül, akkor megkérnek, hallgassam meg, kommentáljam és dolgozzak a speciális stílusrészleteken. Tulajdonképpen eléggé szomorú (noha én örülök, hogy beismerik): a hegedűtanárok itt, habár kiváló hangszeresek, rájöttek, hogy egyszerűen nincs tudomásuk a Bach, vagy Mozart stílus részleteiről, nem tudják, hogy mit kell figyelembe venni ezek játékánál. Az egyik legutóbbi fejlemény e téren az, hogy a tradicionális vaskos játék egyik fellegvára, a Julliard School of Music felkért, kezdjek ebben az évben régizenei programot náluk. Ez pedig valamiféle forradalom. Nagyon sók ember nem is hiszi el. Lesz egy zenekar a hallgatókból és tartunk néhány demonstrációs előadást a régizenéről, játékstílusról, technikáról. A zenekar természetesen önkéntes lesz, olyan hallgatókból áll, akik érdeklődnek a kérdés iránt. Modern hangszerekkel játszanak majd. Ez ott nem lehet kérdéses. Ügy kezdjük, ahogy megszokták, s csak egy bizonyos idő elteltével, amikor már jobban értik a dolgokat, akkor nagyon lassan rávezetjük őket arra, ahová mi szeretnénk jutni. Nagyon érdekes lesz. Különösen mivel a hallgatók mind nagyon tehetségesek. Ez egy nagy privilégium. Mindeddig a barokk hegedűt tanulók túl gyakran olyanok voltak, akik egyszerűen nem voltak elég tehetségesek, hogy Csajkovszkijt vagy Bartókot játsszanak. Ez most változóban van. A többi muzsikus is kezdi egyre jobban respektálni azt, amit csinálunk. Barátaim Amsterdamban, a Concertgebouw zenekarában, akik egy pár éve azt kérdezték, hogy engem valóban érdekel-e barokk hegedű (mintha ez valamiféle különös szellemi állapot lenne), most egyre jobban megértenék. Természetesen azért is, mert egyre több figyelmet kapunk a lemezcégektől és mert számos országban játszottunk. A Concertgebouw zenekara néhány éve meghívta Nicolaus Hamoncourt-t, hogy vezényelje az együttest. Ma már tehát nem tartanak minket valamiféle különös embereknek furcsa hobbival, hanem olyanoknak, mint akik egy bizonyos irányzatot képviselnek, ami hasznos lehet.... 637
