Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - Király Péter: Barokk zene régi hangszerekkel - Párhuzamos beszélgetés Jaap Schröderrel és Székely Andrással
vanas évek közepén felismertem, hogy egy csembalóval, furulyával, valamint gam- bával nem illik össze a modern hegedű. A barokk hegedűnél természetesen érdekelt a története is. Kerestem a régi iskolákat és a képeket, hogy lássam, miként játszottak régen. Fontos volt ez a kutatás a repertoár miatt is, mert konzervatóriumban legfeljebb egy Corelli szonátát tanulunk, és semmit, ami ennél régebbi. Pedig a hegedű a 17. század elején jelenik meg szólóhangszerként, Cirna 1610-es szonátája az első szólószonáta. Ügy vélem, ha a történeti játékról és ennek fejlődéséről jó áttekintést akarunk, akkor az elején kell kezdenünk. No meg azért is, hogy kialakítsuk repertoárismeretünket. Mindez segít megérteni, hogyan játsszunk. Ha többet tudunk a 17. századról, jobban kezdjük játszani a 18. század zenéjét, másként tekintünk rá. Nagyon különös azt látni például, hogy a korai Haydn-kvartettek, ha régi kiadásokban nézzük, akkor abszolút olyanok, mint egy barokk zene. Kevés kötés, s a motívumok rövidek. Az Esterházy kvartettel, amelyikkel 1973-ban kezdtem el dolgozni, előástuk az egykori vonósnégyeshangzás technikáját. Nagyon keményen dolgoztunk. Igyekeztünk pontosan meghatározni a tudásunkat a korai, majd a kései Mozartról. Elkápráztató volt megismerni a különbségeket mondjuk Mozart és Schubert között, megkeresni a harmóniák színeit. Természetesen ez hallható modern hangszerekkel is, de a régiekkel annyira eltérő az atmoszféra. Megtanultuk, hogy a kifejezéseknek különbö- zőeknek kell lenniük. A modern hangszer és játékmód olyan, mint az úthenger, mindent állapít, ami alákerül. A Julliard kvartett ugyanúgy játszik Beethoven op. 59-et, mint Mozartot, Haydnt és Schubertét. Mindent ugyanabban a stílusban. Az eredeti hangszerekkel a különbségek a stílusban érthetőbbekké válnak. Régi vonóval és hegedűvel köny- nyebb eljutni ezekhez a részletekhez. Ugyanakkor azt hiszem, működésemben nagyon fontos, hogy megértessem az emberekkel: a hegedű, ahogy ma használják, az még mindig jó a régi zenéhez. Mai hangszeren is lehetséges különféle játékstílusokat megvalósítani. Nem mondom tehát, hogy ha valaki Bachot akar játszani, akkor ahhoz barokk hegedű kell. Ügy vélem, nagyon fontos, hogy a modern játékosok a mai hangszereken különbséget tegyenek aközött, ahogy Bachot, Brahmsot, vagy Bartókot játszanak. Ez pedig olyasmi, amit a konzervatóriumokban általában nem tanítanak, csak Brahms-stílust. Pontosabban, nem is akarom azt mondani, hogy ez Brahms stílus. Ez egy huszadik századi hegedűstílus, ami viszonylag rövid idő alatt fejlődött ki. Ma a hangsúly a nagyon kifejlesztett bal kézen és az erőteljes jobb kézen van. Ez az ideál, amit a tanárok átadnak a tanítványaiknak. Ügy vélem, ez téves. Mert egy olyan versenyszellemet fejleszt ki, ami rossz. Manapság túl gyakran veszik a zenét sportnak. Mennél gyorsabb valaki, annál jobb. Mennél hangosabb, annál jobb. Innen vissza kell fordulnunk. Ügy érzem, eljutottunk ahhoz a határhoz, ahol a játék csúnyává válik, mert erőltetett. SZ. A.: Ahogy ma hegedülnek a világon, ami ma a hegedülés stiláris mértékét jelenti, ahogy Isaac Stem, Pinchas Zukkermann hegedül (hogy csak néhány nevet mondjak), ez a fajta intenzitása a jobb kéz tapadásának, a bal kéz vibrátójának, a legató játék általános elburjánzása, ez alig húsz évre nyúlik vissza. Mintegy fokról fokra változott ilyenné. Ma persze úgy tűnik, hogy mindig is ilyen volt. De ha hozzájutunk Zathuercky Edének, vagy David Ojsztrahnak egy, az ötvenes évekbeli felvételéhez, hogy Heifetzről ne is beszéljek, akkor hallani fogjuk, hogy csak húszharminc évre visszamenőleg is rengeteget változott a hegedülés. Kevesebb vibrátó, több artikuláció, többféle jobb kéz játékmód létezett, s pontosabb volt a bal kéz intonációja. Ha további harminc évvel megyünk vissza és Szigeti József, Székely Zoltán 1930 körüli felvételeit hallgatjuk, akkor kiderül, hogy már az ötvenes években is a mai felé mutatott a tendencia. Ha pedig a századforduló olyan híresen expresszív játékosait hallgatjuk, mint Sarasate, vagy Joachim, akkor meglepetéssel látjuk, hogy milyen mértékben más volt a hegedülés akkor, mint ma. Képzeljük el hát, mennyit változott az elmúlt 250 évben! 635