Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - Szemelvények Gaál Károly gyűjtéséből

Hát asztán még a zember maga is megijedett. De mikor méglátta a fiját akkor egy kicsit megbátorodott. Hát asztán mingyá bementek abba a kis házba. Hát asztán mingyá monta a kiráj, hajlandó-e éjönni a ző birtokába, vagyis a ző hatáskörébe és ő kegyelembe fogja. Meg lesz az örökös kenyere. Dógozni nem köll neki, mer má úgyis öreg. Vagy pedig ha itt akar a szülőfölgyin megállapodni, akkor meg ad neki annyi pénszt, hogy három holnap alatt má uj hászban van.

És ászt monta, higy inkább itten épit házat, de nem megy el a faluból. A faluból nem megy el.

Hát asztán adott neki annyi pénszt, hogy őneki is szép otthona, meg egy kis birtokot is szerzett asztán.

Mast a zaptya is nyugottabban élt azután, meg ezek is.

Még máig is élnek boldogan, ha meg nem haltak.

542